sziasztok.:)

a segítségeteket szeretném kérni.:DD az egyik netes barátnőm ékszereket készít. csinált egy oldalt facebook-on. arra kérnélek titeket, hogy lájkoljátok.:D előre is köszi.:)(K)
link.

Oneshot.:D

Fontos: Azoknak ajánlom, akik már látták a Vámpírnaplók 3. évad eddigi részeit.
Ez a oneshot az után játszódik, ahogy Stefan Damon és Elena tudtára adta, hogy itt marad, hogy vigyázzon rájuk, mivel Klaus elment. Remélem tetszeni fog nektek.:)

Szükségem van rád!

Ahogy Stefan elhagyta a nappalit kísérteties csend honolt az egész házban. Elena döbbent arccal rogyott vissza a fotelba. Ezt akarta eddig. Hogy Stefan újra velük éljen. De nem így. A tudat, hogy a férfi mindenről tudni fog, ami történik és talán még követni is fogja – megijesztette. Valamilyen szinten félt tőle, bár tudta hogy nem fogja bántani.
És amit Damon ígért nem lehet betartani. Nem mehetnek mindenhova együtt. Az igaz, hogy a lány nem bánná, mert biztonságban érzi magát a férfi közelében. Még akkor is, ha zavarba ejtő a köztük lévő rövid távolság.
- Ennek soha nem lesz vége, ugye? – kérdezte Elena kétségbeesett hangon. Letette a whiskeys poharat és zsebkendő után kutatott. – Lehet jobb vagy rosszabb, de ez mindig folytatódni fog, igaz? – folytatta szipogva. Damon ha akart se tudott volna mit mondani. – Hiszem, hogy van remény. De milyen áron? Mindig azon gondolkodom, hogy mit lehetne még tenni. Mikor már mindenki azt mondja, hogy hagyjam az egészet, mert elengedem magam mellett az életet. De nem tudom Őt elengedni. Nem megy! – a könnyei már vízesésként áztatták arcát. Damon odaült a fotel karjára és megölelte a lányt.
- Nyugodj meg. – mondta és simogatni kezdte a lány kezét.
- Még szeretem őt. Ha már nem is olyan nagy szerelemmel, de szeretem! – mondta Elena. A férfi szemei felcsillantak. Az öccse iránti szerelme kezdett meggyengülni? Akkor majd talán könnyebben el tudja felejteni.

- Én megígértem neked, hogy sosem hagylak el itt többet és be is tartom!

- De, Damon, ezt nem lehet csak úgy eldönteni, hogy soha többet nem hagysz el. Valami úgy is rákényszerít arra, hogy elmenj, és én itt maradok.

- Ez nem fog megtörténni. Ebben biztos vagyok. – jelentette ki határozottan.

- Azt sosem tudhatod!

Hosszú csend állt be. Egyre kényelmetlenebbé vált a helyzet. Tudta, hogy igaza van Elenának. Nem tudhatja biztosra, hogy mi fog történni és mi nem. Bosszantotta, hogy ennyire nem tudott mit kezdeni ezzel a szituációval. Valami kibúvót keresett, hogy oldja a „feszültséget”. Valami kis kitérőt, hogy eltérjenek ettől a témától. De érezte, hogy ennyivel nem ússza meg.

- Hozzak még egy pohárral?  - azzal a lány vetett egy pillantást az üres pohárra. Nem fogta fel, hogy hogy tudta meginni. Sosem szokta alkoholba enyhíteni fájdalmát. De most kivételesen jól esett neki.

- Maradj itt, kérlek. – a férfit meglepte a válasz. Talán még a lány se értette saját magát. Most kezdett rájönni, hogy Damon soha nem volt közömbös a számára. Ez bűnös vággyal töltötte el. Nem lett volna szabad, de ha jobban belegondolt egyedülálló volt. Stefan már nem tartozott hozzá. De mégsem volt helyes, ilyeneken töprengenie. Eldöntötte, hogy hazamegy.

- Most elmegyek. – felkelt a fotelból és elindult az ajtó felé. Damon elkapta a kezét.

- Jól vagy? – kérdezte aggódva.

- Jól leszek. – válaszolta őszintén. Nem sietette a hazamenetelt. Addig álltak így, míg a férfi el nem engedte a kezét. Damon jobban szerette volna, ha marad.
- Jóéjt! – mondta Elena kiszakítva magát a türkiz szempár fogságából.

Mikor hazaért vontatott, nehézkes léptekkel ment fel az emeletre. Lefürdött és a meleg vízsugár alatt megeredtek a könnyei. Egész életében nem érte ennyi csalódás, mint ezekben a hónapokban. Minden próbálkozása kudarcba fulladt. Ez a tény fájdalmasan érte, de legalább megpróbálta. Megpróbálta a lehetetlent. A végső döntéshez két ember kellett és az egyik harcolni képtelen volt. Amint megnyugodott kilépett a zuhany alól. Elkészült az alváshoz, de mikor kilépett  a fürdőből egy nem éppen váratlan személyt látott az ágyán ülni.

- Damon! – mondta meglepetten, de számított rá, hogy ma még beszélnek. – Mit keresel itt?

- Tudni akartam, hogy minden rendben van.
- Minden oké.
- És ha őszintén válaszolsz, ugyanezt mondod? – kérdezte megvetve, mégis megértően.

- Akkor azt mondom, hogy semmi nincs rendben, de ha itt maradsz velem minden rendben lesz. – felelte, majd két lépést lépett a férfi felé.

- Mitől lesz más, ha elmegyek?

A lány nem merte a szín tiszta igazságot mondani, de amit mondani készült az sem volt valótlan.

- Mert te képes vagy velem elfeledtetni minden rosszat és jól érzem magam. – vallotta be. Nem akarta kimondani, de tudnia kellett: - Szükségem van rád, Damon!

Amint ezeket a szavak elhagyták a száját a férfi a lehető legközelebb ment a lányhoz. Elena szíve majd’ kiugrott a helyéről.

- Ezt most komolyan mondod? – kérdezte kételkedve.

- Igen. – válaszolta szinte már a másik ajkaiba. Pár milliméter választotta el őket az akár mindent megváltoztató cselekedettől. Damon biztos meg akarta tenni, de nem volt biztos Elena érzéseiben. Kicsit közelebb hajtotta a fejét. A lány véglegesen megszüntette a köztük a távolságot. Lassan, mégis vágytól felspanolva csókolták egymást.

Damon keserű felismeréstől kivált a csókból. Levegő után kapkodva szedte össze a gondolatait. Elena visszagondolt erre a néhány perce és bűnös boldogsággal töltötte el.

- Te még nem vagy kész erre. – jelentette ki a férfi, miközben fel-alá járkált Elena előtt.

- Miből gondolod? – kérdezte a lány hitetlenkedve.

- Még mindig szereted Stefant. Lehet, hogy szükséged van rám. De én nem akarok az öcsém pótembere lenni. – mondta már a lány mogyoróbarna szemeibe nézve. Damon arcán mérhetetlen fájdalom látszott. Szinte már szánalmasnak tartotta magát, hogy mindig olyan nő után fut, aki nem lehet az övé. Utálta magát, amiért mindig ő szívja meg. De már kezdett hozzászokni az érzéshez.

Elena az utolsó mondaton akár meg is sértődhetett volna, de megértette a másikat.
- Igazad van. – mondta beismerve. – De azt tudd, hogy egy barátnál több vagy nekem.

Damon háttal volt a lánynak. Nem akart semmit reagálni. De nem is volt szükség az ő részéről szavakra. Tudta a lány, hogy mit érez. A férfi nyitott ablakon keresztül egy pillanat alatt elhagyta a szobát, ezzel nagy kérdőjeleket hagyva maga után.

- Szeretlek, Damon! – suttogta magában a lány.


Véleményeket várom megjegyzésbe.:D

hélóó.:D

itt főként oneshotokat tudtok majd olvasgatni az éppen aktuális kedvenc sorozataimról.:D