Forgiveness. part 1.

Sziasztok.:) hoztam egy újabb írást, aminek a tartalma ugyanaz, mint ami néhány írónak is ötletet adott.. a bocsánatkérés!:D tervezek még egy részt hozzá.. jószórakozást.:')

Forgiveness

Part 1.

Elena az egész délutánt a fotelba roskadva töltötte. A csönd, ami körülvette szinte magába szívta őt és a gondolataival árasztotta el az elméjét. Szerette volna azt a bált elfelejteni, ugyanis egy barátjának írta alá a halálos ítéletét, és ami a legrosszabb, hogy egy olyan személyt is megbántott, aki egyáltalán nem érdemelte meg. Szeretne bocsánatot kérni tőle, de félt a másik szemrehányó és megvető viselkedésétől. Tudta, hogy ő ezt maximálisan megérdemli, de mégis tartott tőle. Habár forrt benne a féltékenység, amiért Damon Rebekah-ban kereste az ideiglenes vigasztalást, úgy érezte, hogy ez is bőven kijárt neki. Több órányi töprengés után erőt vett magán és elindult a Salvatore-panzióhoz. Negyedórányi kocsiút után már a ház előtt türelmetlenül toporgott, mire végre kinyílt az ajtó.

- Jó, hogy jössz. – üdvözölte unottan Damon a lányt. – Gyere be.

- Nézd, Damon, én nagyon…

- Tessék. – szakította félbe Elenát és odaadta neki a régebben ott hagyott nyakláncát. Utálta, hogy mindig neki kell visszaszolgáltatnia. Ha kell neki, vigyázzon rá; ha nem kell neki, rakja el és soha ne vegye elő.

- Nekem nem kell. – vágta rá dacosan. – Szeretnék bo…

- Nos, ha ennyi lenne, akkor haza is mehetsz. – mondta nem törődöm stílusban és letette az ékszert egy polcra.

- Mért nem hagyod, hogy bocsánatot kérjek? – kérdezte már szinte hisztérikusan Elena.

- Mert nincs semmi értelme. – azzal a férfi a bárpult felé vette az irányt, kezébe vette a whiskeys poharát és megitta annak tartalmát.

- Oh, igen is van! Megbántottalak, pedig azt, amit mondtam nem gondoltam komolyan. – felelte megbánón.

- Te ilyenkor mit érzel? – szemrehányóan nézett a másikra. A dühvel átitatott csalódott tekintete szinte beleégett Elena tudatába. Tényleg ő tette ezt vele; miatta érzi magát rosszul.

- Nem értem, hogy mire célzol. – a lány csak értetlenül állt a férfi előtt.

- Megcsókoltalak, te visszacsókoltál. Pár napra rá megjelenik Stefan, megbántasz és most a bocsánatomat várod. – szólt egy kicsit megemelve a hangját a férfi.
- Stefannak ehhez semmi köze.

- Valóban? Akkor mondd meg, hogy miért számít neked az én állapotom. Hisz én mindig is egy akadály maradok mindenki számára.

- Számít, mert törődök veled, mint ahogy akkor is, mikor Stefan nem volt itt. – mondta határozottan és közelebb lépett a másikhoz. Lassan magához húzta Damon egyik kezét és két keze közé fogta azt, majd csillogó tekintettel nézett a türkiz szempárba. – Ha bíznál bennem és a döntéseim helyességében, akkor nem lennél akadály.

- Csakhogy a döntéseid nem mindig helyesek. – vágta tá és kezét kihúzta a lány kezei közül.

- Akkor cáfold meg; téríts helyes útra! Csak ne… - itt megakadt a szava. A szemei megteltek könnyel és úgy folytatta. – Csak ne haragudj rám; ne legyél velem ennyire ellenséges. – hangja elszorult és szinte már kétségbeesetten nézett a másikra.

- Miért ne? Pedig normális viselkedés lenne, nem? – kérdezte élettelenül, mintha most készülne felhagyni az eddig játszott szerepével.

- Más esetben normális lenne, de én akaratom ellenére bántottalak meg.

- De máskor is bántottál már meg, akkor ez most mért más?

- Mert akkor nem éreztem ezt, mint most.

- Mit? – kérdezte reménykedve a férfi.

- Bűntudatot. Ennyi bűntudatot még nem éreztem, és soha többé nem akarom ezt! Soha..

- Nem mindig az van, amit akarunk. – felelte keserűen, majd végigsimított Elena arcán.

- Közelebb van, amit akarsz, mint gondolnád. – mondta egy halvány mosoly kíséretében a lány.

- Igen? És mikor lesz az enyém? – kérdezte rettentő nagy érdeklődéssel.

- Majd ha teljes szívemből tudlak szeretni. – válaszolta nemes egyszerűséggel.

- Stefan? – tette fel csalódottan a túl egyszerű kérdést, amire egy bólogatás volt a válasz.

- Hé, én már nem akarom őt szeretni, de nem tudom kitépni a szívemből. De ha már beteljesül ez a dolog, ami köztünk van, akkor legyen úgy, hogy nincs akadály. És most Stefan az akadály.

- Tudod, hogy szeretnék neked hinni, de nem megy. Sajnálom.

- Csak bíznod kell bennem. Én is ugyanúgy harcolok, mint te.

- Mégis hogy akarod elnyomni magadban az érzéseidet?

- Fogalmam sincs, de egy valamit tudnom kell. – kezdte bizonytalanul, mire Damon kíváncsian nézett rá. – Meg tudsz bocsátani?

- Igen. – válaszolta határozottan, de ugyanakkor szinte félve fonta kezei közé a lány nyakát és kétségekkel teli tekintettel fürkészte a mogyoróbarna szemeket. Elena megkönnyebbülten felsóhajtott.

- Nekem is tudnom kell valamit. Ha elmennék…

- Nem, Damon. Nem mehetsz el! – vágott közbe a lány, mire a vámpír szélesen elmosolyodott.

- Megígértem, hogy nem hagylak itt többet. – nyugtatgatta. – De ha elmennék egy időre, nem változna semmi, ugye?

- Nem, semmi nem változna. – suttogta Elena, majd egy szenvedélyes csókot adott a másiknak. Percek múlva váltak ki a csókból és utána csak egymás szemeit bámulták. Végül a lány törte meg a csöndet. – Bebizonyítom, hogy képes vagyok elfelejteni Stefant.

- De ezt nem teheted meg miattam. Elfogadom, hogy őt is szereted.

- Csak adj pár napot!

- Ha ezt szeretnéd.. Egy év után ezt a két napot csak kibírom valahogy. – mondta elmosolyodva Damon. Kezeit teste mellé helyezte és elégedetten tekintett a másikra.

- Minden rendben most már, ugye? – kérdezte Elena, amire egy határozott bólogatás volt a válasz. – Nagyszerű. Holnap beszélünk, jó éjt. – búcsúzóul ismét megcsókolta Damon és megkönnyebbülten hagyta el a házat. Ezt megoldotta, de még ott van a Stefan dolog, amit minél hamarabb el kell intéznie. Amint hazaért feltrappolt a szobájába és gondolkodás nélkül tárcsázta a fiatalabbik Salvatore telefonszámát. A férfi szinte azonnal felvette a mobilt.
- Szia, beszélnünk kell. – szólt Elena, majd beszélgetésbe kezdtek.

Fight with yourself. part 6.

Sziasztook! szóóval. már 2 napja kész van ez a fejezet, de a végét sosem éreztem elég jónak, de aztán sikerült úgy befejezni, hogy elég elviselhető lett.. szerintem.:) irodalmon az emberi kapcsolatokról beszélgettünk és olyanok kerültek ide ehhez a témához, ami abszolút igaz volt a Delenára. és végülis a tanárnő szavai adtak ötletet a befejezéshez. És ez már tényleg az utolsó fejezet.:DD jószórakozást hozzá!:D

Fight with yourself

Part 6.

Következő negyedórában a lány már trappolt is a bejárati ajtó felé és fülig érő mosollyal kopogott be. Damon unott arca egyből átváltozott meglepett arckifejezéssé, amint meglátta az ajtóban ácsorgó Elenát.
- Meglepetés! – kiáltotta nevetve a lány.

- Hát te mit keresel itt? – kérdezte Damon hitetlenül és beengedte a vendégét.

- Caroline óvatosan célzott rá, hogy most jobban szeretnék veled lenni, mint velük és ide küldött. – felelte egyszerűen, majd úgy sétált be a nappaliba, mintha először járna ott. Gondosan körbenézett, mintha bármi is változhatott volna rövid idő alatt.
- Igen. – vágta rá spontán és megcsókolta Damont. Talán, ha ez nem lenne normális, azt hinnék, hogy életük legnagyobb hibáját követik el. Pedig csak szeretik egymást, ami nem egy meglepő tény. – Oh, nézd mit hoztam neked! – vált ki a csókból Elena és előhúzott a táskájából egy whiskeys üveget és büszkén nézett rá. – Ez az első alkoholos ital, amit felnőtt koromban vettem.
- Megtisztelő, hogy nekem szánod.
- És Rickel mit csináltatok? – kérdezte a lány, majd nagy érdeklődéssel nézett a másikra.
- Semmi érdekfeszítőt. Dumáltunk, amolyan „ne bántsd meg Elenát és jóba leszünk” beszélgetés volt.
- Ehhez kellett vasfű? – mondta értetlenül Elena.
- Dehogy, az csak ürügy volt, hogy találkozzunk. Felfrissítettük a vámpírvadász eszközöket. – felelte úgy, mintha egyenesen a háborúból tért volna vissza.
- És te sikeresen túlélted.
- Egy karcolás nélkül, pedig azt hittem, hogy nekem esik egy fakaróval.
- De nem tette. – nevetett fel Elena és kabátját ledobta a kanapéra. Damon betette a whiskeys üveget a bárpultba, majd a lány mellé állt.
- Hm, jut eszembe… az itt tartott ruháidat ne keresd az öcsikém szobájába. – mondta nemtörődöm stílusban. – Átpakoltam az én szobámba. – tette hozzá egy féloldalas mosoly kíséretében.
- Meg se fordult a fejemben, hogy még valaha is bemenjek Stefan szobájába. Köszönöm, hogy megtetted helyettem.
- És mit szeretnél, mit csináljunk? – kérdezte Damon kajánul és a tekintetét a másik mogyoróbarna szemébe mélyesztve.

- Talán megmutathatnád, hogy hova raktad a cuccaimat. – felelte Elena már a vámpír ajkaiba.
- Örömmel. – azzal a férfi felkapta a lányt és másodpercek alatt a szobájába vitte.
Damon a szoba közepén megállt, mintha ott akarna állni, mint egy szobor, el sem engedve Elenát. Szüntelen halmozta el a lány nyakát csókokkal. Elena lehámozta a lábait a férfi csípőjéről, akinek a keze lassan csúszott fel a combjáról az oldalára. A lány már a kezével a másik pólója alatt járt, hogy le tudja róla venni. – Biztos akarod? – kérdezte némi kétséggel két keze közé fogva a másik arcát. Elena nem szólt semmit, csak alig észrevehetően bólintott egyet és apró csókot lehelt a férfi ajkaira. Lehúzta a vámpírról a pólót, aki már óvatosan lefektette a szerelmét az ágyra. A lány pólóját egyre feljebb és feljebb húzta, majd légszomjjal kivált a csókból és megszabadította őt a ruhájától. Egyáltalán nem érezte magát feszélyezve a férfi előtt. Olyan volt, mintha már hosszú idő óta együtt lennének, és nem ez lenne az első alkalom. Elena akarata ellenére összehasonlította Damon mozdulatait, tetteit Stefanéval. Fölényesen Damon nyerte ezt a „csatát”. Ennyi vágyat még nem érzett más iránt, mint az idősebbik Salvatore iránt. És ez az egész érzés más, ami hatalmába kerítette, ha akár csak megérinti őt. Ezt Stefannal nagy ritkán érezte, de Damonnel állandóan. Az a kellemes bizsergés leírhatatlan volt számára.

Míg ő ezen mélázott, Damon már megszabadította a lányt az összes ruhájától és most rajta volt a sor, hogy levegye a túl sokat takaró textíliától. Könnyedén megtette ezt és kész volt testével eggyé válni Elenával. Ezek ellenére még mindig kétségei voltak, hogy valóban ez-e a megfelelő alkalom. De innen már nem volt visszaút. Kezét Elena csípője alá csúsztatta, óvatosan megemelte és így testük egybeforrt. A hirtelen feltörekvő vágy és kielégültség során feltörő nyögéseket próbálták magukba fojtani. A lány a másik nyakába hajtva fejét hevesen túrt a férfi fekete hajába. Még a légzésük is egyforma volt. Egyszerre fújták ki és szívták be a levegőt. Még hosszú perceken keresztül sodródtak az öröm hullámain, majd Damon zihálva dőlt el Elena mellett. A lány magukra húzta a takarót, majd fejét a másik mellkasára fektette. Nem szóltak semmit, csak hallgatták egymás rendszeres légzését, ami szinte azonnal álomba ringatta őket.

*

Másnap Elena Damon egyenletes szuszogására ébredt fel. Kimászott az ágyból, majd felvette a férfi fekete ingjét és a saját fehérneműjét. Mikor visszafeküdt, mosolyra húzta a száját és csillogó tekintettel figyelte a férfi arcának összes pontját. Mértéktelen boldogságot érzett, végre megtörtént, amiért teste minden porcikája kiáltott. Nem érette, hogyan lehetett ennyire vak, hogy nem vette észre a köztük lévő szexuális feszültséget és érzelmei valósságát, amit a férfi iránt érzett. Aki mindent megtett érte, most ott feküdt mellette és ő is boldogabb, mint valaha. Elena már vágyakozóan bámulta a másik hívogató ajkait, majd engedve a kísértésnek egy gyors puszit adott Damonnek. A férfi lassan kinyitotta a szemét és elégedetten nézett a lányra.

- Jó reggelt. – mondta halkan, majd ő adott egy rövid csókot szerelmének.

- Hogy érzed magad? – kérdezte Elena, amin Damon meglepődött.
- Ezt még kérdezed? – szólt hitetlenül. – De ha szeretnéd, megmutathatom, hogy hogy érzem magam. – azzal a lány arcát maga felé fordította és egy hosszabb, szenvedélyes csókot adott a másiknak. Combjára ültette Elenát, majd légszomjjal küszködve így szólt: - Megfelel a válaszom?

- Abszolút. – felelte elhaló hangon, és megfogta a vámpír kezét és magához húzta, hogy felültesse és azzal együtt összekulcsolta kezét a másikéval. Hosszasan fürkészte a türkizkék szempárt, amiben egy pillanat alatt el lehet veszni és szabadulni csak nehezen lehet. – Lemegyek és főzök kávét. Várj meg.

- Megölöd a hangulatot. – mondta csalódottan. – Lemegyek én is.
- Oh, te csak maradj itt. Majd én hozom. – a választ meg sem várva kecmergett ki az ágyból és már el is hagyta a szobát. Damon nagy sóhaj kíséretében hátradőlt és végiggondolta, hogy mennyi minden történt ezelőtt; hogy mennyi mindent ért el és mennyi mindent akar még elérni.

Elena már szorgosan készítette a kávét, mikor egy váratlan személy lépett be a konyhába. Meglepődött azon, hogy Stefan csak így, egyik pillanatról a másikra megjelent, bár számíthatott volna rá.
- Kellemes estéd volt? – kérdezte enyhe gúnnyal a hangjában.

- Több mint kellemes. – válaszolta egy óriási mosollyal a lány és kivett a hűtőből egy tasak vért. Gondosan rátette azt a kikészített tálcára, plusz még két bögrét kávéval.
- Minden rendben? – Damon, amint meghallotta öccse hangját lement Elenához, hogy elkerülje az esetleges kellemetlen beszélgetést. „Védelmezően” a lány mellé állt és egy puszit adott a homlokára.
- Persze. Most pedig, ha nem bánod, Stefan, felmennénk. – mondta Elena és gyorsan elrobogott a fiatalabbik fivér mellett. Damon kihúzva magát követte a lányt.
- Legközelebb talán mehetnénk hozzád. – mondta kedvetlenül a vámpír, mikor már visszaértek a szobába. – Nem ronthatja el mindig az egészet.

- Tényleg elég nehéz elkerülni őt, ha itt lakik. – nevetett fel Elena és lerakta a tálcát. Belekortyolt a már langyos kávéba, majd így szólt. – És miből gondolod, hogy lesz legközelebb? – kérdezte sejtelmesen.

- Túl jó volt, ahhoz, hogy ne ismételjük meg. – felelte kaján vigyorral.

- Nos, én is így gondolom. Egyeztethetünk… - amint ez kimondta megcsörrent a telefonja és csalódottan szakította ki magát az igéző szempár fogságából.

- Szia Car. Mondjad. – szólt bele a mobilja sóhajtva egyet és leült az ágy szélére.

- Remélem, ma este ráérsz. Csajos este a Grillben Bonnieval! – ez inkább parancsnak hangzott, minthogy választási lehetőségnek.
- Ott leszek. – vágta rá határozottan Elena és szórakozottan fürkészte a padlón lévő ruhadarabokat.

- 8ra várunk. – azzal mindketten letették. A lány felkelt, majd összeszedte a ledobált ruhákat és a mobilját a táskájába süllyesztette.

- Pedig már azt hittem, hogy megvan a programod estére.

- Egy rossz szavad sem lehet. Tegnap itt se lettem volna, ha Caroline nem elégelte volna meg a szenvedésemet. – szólt vádlóan.

- Köszönetképpen menj el és hívj, ha otthon vagy. – mondta már a lány puha ajkaiba.

- Megegyeztünk. – mondta, majd megcsókolta és a férfi bizonytalan léptekkel irányította magukat az ágy felé. – Nem lehetsz ennyire mohó. – mondta hitetlenül, mikor Damon ledöntötte őt a nagy párnák közé. Késztetést érzett, hogy kezével végigfussa a másik meztelen hátát és erős zihálással tűrte, hogy a férfi csókokkal halmozta el a nyakát.
- Csak tíz percet kérek. – mosolyodott el a vámpír, aki már Elena oldalán simította végig a kezét, amibe a lány kellemesen beleborzongott.
- Csak tíz perc. – ismételte két csók között és maga alá gyűrte a férfit.

Ezek a jelenetek már mindennaposak voltak az életükben.

Gondolhatták mások, hogy meggondolatlan és helytelen döntés volt, hogy nyíltan felvállalták a szerelmüket. Elena hiába volt Stefan barátnője, nem láncolható hozzá örökre. Ugyanakkor megvetni sem lehet, hisz ő is ember, aki Érez! Olyan szerelmet tudhatnak magukénak, ami egy gondosan felépített, erős érzelmi kapcsolat, amit soha senki el nem vehet tőlük és meg nem törhet. Hogy miért? Mert ez Igazi!

03x15. + egy kis részlet ;)

hm. nem volt annyira rossz. de már megint Damon van elkönyvelve a rossznak és ezt nagyon utálom! Elenáról meg már egy szót sem szólok. remélem ezek után egy jól megérdemelt Delenát kapunk!:')
jah és a Fight with yourself 6. részét szerintem csak jövőhéten hozom valamikor, de itt egy kis ízelítő.:DD

Következő negyedórában a lány már trappolt is a bejárati ajtó felé és fülig érő mosollyal kopogott be. Damon unott arca egyből átváltozott meglepett arckifejezéssé, amint meglátta az ajtóban ácsorgó Elenát.
- Meglepetés! – kiáltotta nevetve a lány.

- Hát te mit keresel itt? – kérdezte Damon hitetlenül és beengedte a vendégét.

- Caroline óvatosan célzott rá, hogy most jobban szeretnék veled lenni, mint velük és ide küldött. – felelte egyszerűen, majd úgy sétált be a nappaliba, mintha először járna ott. Gondosan körbenézett, mintha bármi is változhatott volna rövid idő alatt.
- Igen. – vágta rá spontán és megcsókolta Damont. Talán, ha ez nem lenne normális, azt hinnék, hogy életük legnagyobb hibáját követik el. Pedig csak szeretik egymást, ami nem egy meglepő tény. – Oh, nézd mit hoztam neked! – vált ki a csókból Elena és előhúzott a táskájából egy whiskeys üveget és büszkén nézett rá. – Ez az első alkoholos ital, amit felnőtt koromban vettem.
- Megtisztelő, hogy nekem szánod.
- És Rickel mit csináltatok? – kérdezte a lány, majd nagy érdeklődéssel nézett a másikra.
- Semmi érdekfeszítőt. Dumáltunk, amolyan „ne bántsd meg Elenát és jóba leszünk” beszélgetés volt.
- Ehhez kellett vasfű? – mondta értetlenül Elena.
- Dehogy, az csak ürügy volt, hogy találkozzunk. Felfrissítettük a vámpírvadász eszközöket. – felelte úgy, mintha egyenesen a háborúból tért volna vissza.
- És te sikeresen túlélted.
- Egy karcolás nélkül, pedig azt hittem, hogy nekem esik egy fakaróval.
- De nem tette. – nevetett fel Elena és kabátját ledobta a kanapéra. Damon betette a whiskeys üveget a bárpultba, majd a lány mellé állt.
- Hm, jut eszembe… az itt tartott ruháidat ne keresd az öcsikém szobájába. – mondta nemtörődöm stílusban. – Átpakoltam az én szobámba. – tette hozzá egy féloldalas mosoly kíséretében.
- Meg se fordult a fejemben, hogy még valaha is bemenjek Stefan szobájába. Köszönöm, hogy megtetted helyettem.
- És mit szeretnél, mit csináljunk? – kérdezte Damon kajánul és a tekintetét a másik mogyoróbarna szemébe mélyesztve.

- Talán megmutathatnád, hogy hova raktad a cuccaimat. – felelte Elena már a vámpír ajkaiba.

folyt.köv.jövőhéten.;)

03x14.

óóó, nem is volt ez a rész annyira rossz.. Elena mondatán kívül - "amit nem úgy gondolt" - egész jó volt.:) Damon eltölt egy éjszakát Rebekah-val? na és? És Elena 'próbálkozása' Stefannal, hogy vallja be, hogy tényleg érez.. Annyira utálom, hogy még mindig szereti Stefant. namindegy. még van 7 rész. abba még annyi minden történhet.:D csak reménykedek.:') és NEM adom fel a reményt, lesz Delena. csak győzzük kivárni.:)) Meglepően várom ismét a következő részt.. és még a 6. részt is megírom max jövőhétre.;) hihetetlenül megváltozott a hangulatom, és egészen máshogy állok hozzá az egészhez. döbbenet! Jóhétvégét mindenkinek!:)

Hogy mi?:|

Még nem is néztem meg a 14. részt, csak részleteket tudok belőle, de már most kiverte nálam a biztosítékot! Az a baj, hogy Damon szereti Elenát.? Hát Elena inkább örüljön, hogy valaki lesi minden kívánságát és van, aki vigyáz rá. És mi van azzal, hogy "Nem tudom, hogy mi lenne velem nélküled."? Az csak amolyan "Jó, hogy itt vagy, de más körülmények között nem kellenél." mondat volt? hát nemhiszem! Most elvesztettem a Delenába fektetett hitemet. Bevallom őszintén, hogy mást vártam. mindent, csak ezt nem. Még a Stelena csók is jobb lett volna ennél. könyörgöm... hogy lehet ezt csinálni velünk és főleg Damonnal!? 

Elkezdtem írni a Fight with yourself 6. fejezetét, de így, ezek után már kételkedem abban, hogy megírjam-e. Sőt, hogy meg tudom-e írni.  És tévedtem.. most menthetné meg a helyzetet a nagy vallomás, egy kis bizonyítás kíséretében Elena részéről. Damon megint szenved! Az eddigi 3 évad nagy részében csak ezt láttuk. azt, hogy harcol az érzéseivel, magával és az egész világgal. Ezt érdemli? Hát egyáltalán nem! Legyen már végre BOLDOG!
Előtörhet újra az első évados énje. nekem mindegy. Ő az egyetlen karakter, aki bármit tesz , nem fogom érte megutálni. Csak ne kelljen már néznem/néznünk a szenvedését.
Elena sosem volt a szívem csücske, csak a 3. évadra valamennyire megtetszett a karaktere. Hogy jobban nyit Damon felé, hogy erősebb lett és hogy tényleg sok mindennel megküzdött. tulajdonképpen csak ezek miatt.. de most "végleg" elvágta magát nálam. 

Kicsit tartózkodom attól, hogy megnézzem most a tvd-t. de meg fogom nézni!  De már most valahogy nem fogom annyira várni a péntekeket.:/ ha fent lesz a feliratosan és megnéztem, akkor majd megosztom a további véleményemet. 

áá, ezt nekem is muszáj kirakni.!

ahogy megláttam Andie blogján ezt a képet. hát, azt nem tudom szavakba önteni. elakadt a szavam és hát mondanom sem kell, hogy ez az eddig a kedvenc képem.

később: oh, kijavítom magam. a második kép jobban elnyerte a tetszésemet.:)

Fight with yourself. part 5.

Sziasztook.:) meg is hoztam az ötödik részét a sztorinak, ami az utolsó fejezet.:D jó szórakozást!:)

Fight with yourself

Part 5.

Elena édesdeden aludt hanyatt fekve, miközben Damon csöndben, mosollyal az arcán figyelte a másik ütemes légzését. Oldalár feküdt, majd egyik kezével végigsimított a lány arcán. Elena erre a kellemes érzésre kinyitotta a szemét. Nem akarta elhinni, hogy tényleg ez történik vele. Annyi fájdalom, tagadás és elhidegült nap után Damon most ott feküdt mellette.

- Jó reggelt, álomszuszék! – köszöntötte még mindig simogatva a másik arcát a férfi.

- Jó reggelt. – mondta alig hallhatóan, majd kezét összekulcsolta Damonéval. Közelebb húzódott hozzá és egy puszit adott a szájára.

- Hogy aludt, Miss Gilbert?

- Remekül és ön, Mr. Salvatore?

- Lehetett volna jobb is. – felelte kaján vigyorral.

- Oh, én meg mondhatnám, hogy kifelé az ágyamból. – vágott vissza dacosan.

- Olyat nekem nem mondana… vagy mégis? – kérdezte hitetlenkedést színlelve.

- Mostantól kétszer is meggondolom. – Elena felült, de nem engedte el Damon kezét. Gondolkodást tettetve csóválta a fejét, mire a férfi is felült és kérdőn nézett rá.

- Hogy dönt hölgyem? – kérdezte érdeklődve.

- Még nem tudom, de ezzel a nézéssel nem lehet a szívemre hatni. Valami mással kell próbálkoznia, ha továbbra is helyet szeretne itt mellettem.
- Ezt kihívásnak veszem. – mondta komolyságot mutatva, majd a szabad kezével kezdte a lány karját simogatni, közben a nyakát csókolgatta. – Megfelel?

- Nem elég meggyőző. – zihálta Elena. Szíve a kelleténél gyorsabban dobogott, nem tudta, hogy meddig tudja magát tartani a „szerepéhez”. Damon a jobb kezével a lány derekánál fogva közelebb húzta magához. Ajkaik között már alig volt pár milliméter és már mindketten éheztek a másik csókjára.

- És most? – suttogta a vámpír, le sem tudta venni a szemét a lány szájáról. Elena is képtelen volt nem Damon ajkait bámulni.

- Ha még tovább kínoz, sajnos ezentúl egyedül kell töltenie az estéit. – a férfi ezt egyenes célzásnak vette és megcsókolta őt. Minden ilyen alkalom olyan volt, mintha az első lenne. De most a tökéletes pillanatot telefoncsörgés zavarta meg.

- Muszáj felvenned? – kérdezte csalódottan Elena még a férfi ajkaiba. Damon végleg kivált a csókból és mobiljához nyúlt.

- Alaric az. – habozás nélkül beleszólt a telefonba. – Ünneprontó. Mi olyan sürgős? Ühüm, aha. Értem. Mindjárt ott vagyok. – azzal kinyomta. – El kell mennem.

- Fontos? – erre csak egy bólogatás volt a válasz. – Hívj, ha végeztél.

- Este csak a tiéd leszek. – nyugtatta kaján vigyorral, majd egy hosszabb csókcsatát vívtak.

- Ajánlom is. – mondta Elena, majd Damon kiviharzott a szobából. Később felhívta Caroline-t, vele és Bonnie-val fog találkozni egy óra múlva a Grillben. Megigazgatta az ágyneműjét, majd vett egy forró fürdőt.

Sosem hitte, hogy míg Klaus itt van, addig boldog lehet, de most az volt. Csak áltatta magát, hogy nem érez semmit Damon iránt. Csak bemesélte magának, hogy ő csak barát. Na igen, mert a barátok hosszú másodpercekig bámulják egymást; védik egymást még akkor is, ha mások mást mondanak és egy búcsúcsók teljesen normális. Oh, hát mennyire nem az! Már mindenki szemét kiszúrta, hogy van köztük valami, de ezt nem akarta bevallani magának. De jobb később, mint soha, nem igaz?

A meleg vízsugár alatt bőven volt ideje ezt átgondolni. Kilépett a zuhany alól és fürdőköntösében kisétált a ruhásszekrényéhez.  

- Hm, micsoda kellemes fogadtatás. – szólt Damon a lány mögül, aki éppen a fehérneműit válogatta.

- Hé, te mit keresel itt? Nem Rickel kéne lenned? – nem fordult hátra, a tükörből is tökéletesen látta a férfit.

- De, csak el kellett ugranom vasfűért és gondoltam, benézek. – a keze végigsiklott a lány hátán, amitől Elena egész teste libabőrös lett. – A helyedbe azt venném fel. – kaján vigyorral mutatott egy fekete, csipkés fehérneműre.
- El fogok késni miattad. – mondta szúrósan, majd a kezében elindult azzal a darabbal, amit Damon javasolt neki.

- Nekem is mennem kell. – apró puszit lehelt a másik homlokára és el is ment. Elena, ha csak 10 percre látja a vámpírt, akkor is képes végigvigyorogni a napot. Ez ma sem volt máshogy.

Gyorsan felöltözött és elindult a Grillbe.

Amint belépett a bárba meglátta barátnőit és széles mosollyal ment feléjük.

- Késtél. - mondta Caroline hitetlenül.

- Feltartottak. – mentegetőzött Elena.

- Na mesélj. Milyen Damonnel? – faggatózott Bonnie meglepően nagy érdeklődéssel.

- Nincs mit mesélni. – felelte halván vigyorral és belekortyolt a neki kért narancslébe.

- Ugyan már. Fogadni merek, hogy tegnap este nálad volt és ma is ő tartott fel. – kezdte sejtelmesen a szöszi.

- Igen, velem volt este, de nem történt semmi.

- Huha, nagy önuralma lehet… - hüledezett a boszi, mire mindannyian felnevettek.

- Alig vagyunk együtt egy hete.

- De már egy éve ott van köztetek a kémia. – vágott Caroline a barátnője szavába.

- És tagadhatatlan, hogy akarod. – fejezte be a gondolatmenetet Bonnie.

- Válthatnánk témát? – amint Elena ezt kimondta megcsörrent a telefonja. – Oh, te mindig tudod, ha rólad van szó.. – mondta hitetlenül a lány.

- Na szép. Már ki is beszéltetek?

- Azt nem mondtam. Végeztél?

- Igen, merre vagy?

- A Grillben Bonnie-val és Caroline-nal.

- Hívsz, ha szabad vagy?

- Igen. Nem maradok sokáig. - óriási mosollyal tette le a telefont. Bonnie és Caroline egymásra néztek, ugyanarra gondoltak. Elena végre boldog.
- Menj Damonhöz. Holnap beszélünk. – mondta Bonnie.

- Nem baj? – kérdezte félve a lány.

- Dehogy, ránk még tengernyi időd lesz. Élménybeszámolót kérünk. Puszii. – Caroline ennyivel elintézte és szinte kirángatta az asztal mögül Elenát, aki gyorsan autóba ült és egyenesen a Salvatore-panzió felé tartott.

03x13.

uristen.uristen.uristen o.O csak ezt tudom mondani az új rész után! jó, azt valahogy reméltem, hogy megismerjük az Ősök anyját, de nem hittem, hogy így.. és éreztem azt a pici reménysugarat, hogy Klaus meghal és minden megoldódik, erre megbocsátás. jó, oké. és nagyon remélem, hogy Damon és Stefan nem 'hagyják ott' Elenát. ha már mindketten szeretik, akkor nem tehetik azt, amit ők jónak gondolnak, mert az, hogyha ugyanúgy kilépnek az életéből, mint ahogy beléptek, az nem megoldás. Elena így is sokat vesztett és még veszítse el őket is? na neem! Mattől meg mondanom sem kell, hogy mennyire kedves volt tőle, hogy ott maradt. blabla. de én azért Damon helyében felvettem volna a telefont, mikor Elena hívta őt. na de ez így történt. a 14. részben Delena jelenetet akarok! kiváncsian várom a következő részt.:') jah és igen, a Fight with yourselfnek nem tudom még, hogy lesz e 6. része. gondolkodom rajta.:D
Have a good weekend.(K)