Fight with yourself. part 5.

Sziasztook.:) meg is hoztam az ötödik részét a sztorinak, ami az utolsó fejezet.:D jó szórakozást!:)

Fight with yourself

Part 5.

Elena édesdeden aludt hanyatt fekve, miközben Damon csöndben, mosollyal az arcán figyelte a másik ütemes légzését. Oldalár feküdt, majd egyik kezével végigsimított a lány arcán. Elena erre a kellemes érzésre kinyitotta a szemét. Nem akarta elhinni, hogy tényleg ez történik vele. Annyi fájdalom, tagadás és elhidegült nap után Damon most ott feküdt mellette.

- Jó reggelt, álomszuszék! – köszöntötte még mindig simogatva a másik arcát a férfi.

- Jó reggelt. – mondta alig hallhatóan, majd kezét összekulcsolta Damonéval. Közelebb húzódott hozzá és egy puszit adott a szájára.

- Hogy aludt, Miss Gilbert?

- Remekül és ön, Mr. Salvatore?

- Lehetett volna jobb is. – felelte kaján vigyorral.

- Oh, én meg mondhatnám, hogy kifelé az ágyamból. – vágott vissza dacosan.

- Olyat nekem nem mondana… vagy mégis? – kérdezte hitetlenkedést színlelve.

- Mostantól kétszer is meggondolom. – Elena felült, de nem engedte el Damon kezét. Gondolkodást tettetve csóválta a fejét, mire a férfi is felült és kérdőn nézett rá.

- Hogy dönt hölgyem? – kérdezte érdeklődve.

- Még nem tudom, de ezzel a nézéssel nem lehet a szívemre hatni. Valami mással kell próbálkoznia, ha továbbra is helyet szeretne itt mellettem.
- Ezt kihívásnak veszem. – mondta komolyságot mutatva, majd a szabad kezével kezdte a lány karját simogatni, közben a nyakát csókolgatta. – Megfelel?

- Nem elég meggyőző. – zihálta Elena. Szíve a kelleténél gyorsabban dobogott, nem tudta, hogy meddig tudja magát tartani a „szerepéhez”. Damon a jobb kezével a lány derekánál fogva közelebb húzta magához. Ajkaik között már alig volt pár milliméter és már mindketten éheztek a másik csókjára.

- És most? – suttogta a vámpír, le sem tudta venni a szemét a lány szájáról. Elena is képtelen volt nem Damon ajkait bámulni.

- Ha még tovább kínoz, sajnos ezentúl egyedül kell töltenie az estéit. – a férfi ezt egyenes célzásnak vette és megcsókolta őt. Minden ilyen alkalom olyan volt, mintha az első lenne. De most a tökéletes pillanatot telefoncsörgés zavarta meg.

- Muszáj felvenned? – kérdezte csalódottan Elena még a férfi ajkaiba. Damon végleg kivált a csókból és mobiljához nyúlt.

- Alaric az. – habozás nélkül beleszólt a telefonba. – Ünneprontó. Mi olyan sürgős? Ühüm, aha. Értem. Mindjárt ott vagyok. – azzal kinyomta. – El kell mennem.

- Fontos? – erre csak egy bólogatás volt a válasz. – Hívj, ha végeztél.

- Este csak a tiéd leszek. – nyugtatta kaján vigyorral, majd egy hosszabb csókcsatát vívtak.

- Ajánlom is. – mondta Elena, majd Damon kiviharzott a szobából. Később felhívta Caroline-t, vele és Bonnie-val fog találkozni egy óra múlva a Grillben. Megigazgatta az ágyneműjét, majd vett egy forró fürdőt.

Sosem hitte, hogy míg Klaus itt van, addig boldog lehet, de most az volt. Csak áltatta magát, hogy nem érez semmit Damon iránt. Csak bemesélte magának, hogy ő csak barát. Na igen, mert a barátok hosszú másodpercekig bámulják egymást; védik egymást még akkor is, ha mások mást mondanak és egy búcsúcsók teljesen normális. Oh, hát mennyire nem az! Már mindenki szemét kiszúrta, hogy van köztük valami, de ezt nem akarta bevallani magának. De jobb később, mint soha, nem igaz?

A meleg vízsugár alatt bőven volt ideje ezt átgondolni. Kilépett a zuhany alól és fürdőköntösében kisétált a ruhásszekrényéhez.  

- Hm, micsoda kellemes fogadtatás. – szólt Damon a lány mögül, aki éppen a fehérneműit válogatta.

- Hé, te mit keresel itt? Nem Rickel kéne lenned? – nem fordult hátra, a tükörből is tökéletesen látta a férfit.

- De, csak el kellett ugranom vasfűért és gondoltam, benézek. – a keze végigsiklott a lány hátán, amitől Elena egész teste libabőrös lett. – A helyedbe azt venném fel. – kaján vigyorral mutatott egy fekete, csipkés fehérneműre.
- El fogok késni miattad. – mondta szúrósan, majd a kezében elindult azzal a darabbal, amit Damon javasolt neki.

- Nekem is mennem kell. – apró puszit lehelt a másik homlokára és el is ment. Elena, ha csak 10 percre látja a vámpírt, akkor is képes végigvigyorogni a napot. Ez ma sem volt máshogy.

Gyorsan felöltözött és elindult a Grillbe.

Amint belépett a bárba meglátta barátnőit és széles mosollyal ment feléjük.

- Késtél. - mondta Caroline hitetlenül.

- Feltartottak. – mentegetőzött Elena.

- Na mesélj. Milyen Damonnel? – faggatózott Bonnie meglepően nagy érdeklődéssel.

- Nincs mit mesélni. – felelte halván vigyorral és belekortyolt a neki kért narancslébe.

- Ugyan már. Fogadni merek, hogy tegnap este nálad volt és ma is ő tartott fel. – kezdte sejtelmesen a szöszi.

- Igen, velem volt este, de nem történt semmi.

- Huha, nagy önuralma lehet… - hüledezett a boszi, mire mindannyian felnevettek.

- Alig vagyunk együtt egy hete.

- De már egy éve ott van köztetek a kémia. – vágott Caroline a barátnője szavába.

- És tagadhatatlan, hogy akarod. – fejezte be a gondolatmenetet Bonnie.

- Válthatnánk témát? – amint Elena ezt kimondta megcsörrent a telefonja. – Oh, te mindig tudod, ha rólad van szó.. – mondta hitetlenül a lány.

- Na szép. Már ki is beszéltetek?

- Azt nem mondtam. Végeztél?

- Igen, merre vagy?

- A Grillben Bonnie-val és Caroline-nal.

- Hívsz, ha szabad vagy?

- Igen. Nem maradok sokáig. - óriási mosollyal tette le a telefont. Bonnie és Caroline egymásra néztek, ugyanarra gondoltak. Elena végre boldog.
- Menj Damonhöz. Holnap beszélünk. – mondta Bonnie.

- Nem baj? – kérdezte félve a lány.

- Dehogy, ránk még tengernyi időd lesz. Élménybeszámolót kérünk. Puszii. – Caroline ennyivel elintézte és szinte kirángatta az asztal mögül Elenát, aki gyorsan autóba ült és egyenesen a Salvatore-panzió felé tartott.