busy days.

Sajnálom, hogy megint eltűntem, de az elmúlt három napom rohanással telt. arra sem volt időm, hogy észbekapjak és feljöjjek blogra. előtte meg haverokkal voltam, szóval zajlik az élet:D de jó hír: lassan befejezem azt az írást, amit elkezdtem. van ötletem egy új Stephanie-s sztorihoz. pár napot pihizek, szóval lesz időm írni :))
És már a 4. évad kezdetét is tudjuk: október 11! messze van még.:( nagyon nem izgat, de azért nem fogom tudni kibírni, hogy ne nézzem.:D
Próbálok majd valami új külsőt varázsolni az oldalnak és ezzel a 4. évados promóképpel búcsúzom.:D have a nice weekend.

I'm baack!:))

Ééés végre sikerült befejeznem a Dalaricos írást, amit a 20. részhez írtam.:D és még egy videót is hoztam hozzá.:D bocsánatot kérek, amiért későn hoztam, de most hogy befejeztem a Once Upon a Time-ot rám szakadt egy csomó idő és egy unalmas délutánomban megírtam a végét:) a sorozatot meg mindenkinek ajánlom, én imádtam! köszönöm Andie-nek az ajánlást!(L) és teljesen élvezem a nyaraaat. végre! a másik írásomat is elkezdtem, de nem ígérek semmit.
A nyár további részére szóló jókivánságaim: Ti is élvezzétek a nyarat és valósítsátok meg amit terveztetek. 
have a nice week!:)



Cím: The last talking.


- Nem kellene egyedül hagynod odabenn. – mondta Meredith az idősebbik Salvatorénak, miután kisétált a kriptából. Damon egy fának dőlve várta őt. Ricknek adott altatót, hogy nyugodtan és a legkevesebb fájdalommal menjen el.
- Ő akarta így. – válaszolta beletörődve és közben a kezében szorongatott whiskeys üveggel szemezett. Rendkívül szerencsétlennek érezte magát, amiért szinte mindenkit elvesztett, aki valaha is közelebb került hozzá és bizalmas viszonyt ápoltak. Kezdte azt hinni, hogy ő semmire sem méltó ebben az életben. Hogy mindig ellene fordul az egész világ és azt is elveszti őt, aki éppen akkor volt ott vele, amikor senki más nem.
- Szerinted tényleg ezt akarja? – szólt a nő, szemeivel üzente, hogy menjen csak be, ő elmegy. Hátat fordított a vámpírnak és a kocsijába ülve elhajtott. Damon még pár pillanatig hezitált, de aztán eltűnődött azon, hogy fordított esetben ő sem szeretné, hogy utolsó percei az unalomtól és a túlgondolkodástól óráknak tűnjenek. Azt akarná, hogy legyen valaki ott mellette és azt a kis időt is felgyorsítaná neki.
Vontatott, nehézkes léptekkel közelítette meg a vaskaput, nagy nyikorgás kíséretében kinyitotta azt és besétált a kriptába.
- Ó, Rick. – suttogta, majd az üveggel a kezében leült barátja mellé.
- Most jön az a rész, amikor idézel nekem egy álmot? Szivárványokat és zöld hegyoldalakat? – viccelődött elhaló hangon és egy mosolyt erőltetett az arcára. A gyógyszer kezdte elhomályosítani az elméjét és minden erejével arra törekedett, hogy ne engedjen a kísértésnek; hogy ne rohanjon ki és ölje meg a legelső embert, aki az útjába kerül.
- Részeg voltam, amikor elmondtam neked. – felelte hitetlenül a vámpír és halkan elnevette magát. Jobban belegondolva csak azért mondta el, mert bízott benne. Talán még Elenában sem bízott ennyire, mint Rickben.
- Ja – helyeselte a férfi. -, és mondtam, hogy fel fogom használni ellened! – mondta erőtlenül és a mondata után kikívánkozott egy nagyobb köhögés. És amikor a köhögő rohama nem gyötörte őt, nagyokat sóhajtva azt kívánta, bár vége lenne már ennek az egésznek.
- Fenébe veled! – azzal meghúzta az üveget és elgondolkodva meredt a falra. – Sajnálom, hogy megöltelek.. kétszer. – vallotta be őszintén és utólag visszatekintve, az összes alkalom vagy meggondolatlan döntés volt; vagy szükséges rossz. Az esztelen cselekvés mindig része lesz a vámpír életének; bárhogy próbálkozna ezen változtatni, nem menne neki. Ha hirtelen dühbe gurul, akkor olyanokat tesz, amit normális esetben nem tenne.
 - Szóval tényleg meg kell halnom, hogy egy bocsánatkérést kapjak? – kérdezte és egyre rosszabbul kezdte érezni magát. Az éhség már erősödött benne, ugyanakkor a gyógyszer hatására egyre álmosabbnak érezte magát.
Damon egy semmitmondó bólogatással válaszolt, majd egy pillantást vetett „társára”.
- Iszol? – kínálta a bódító löttyel és az üveget felé billentette.
- Ami azt illeti úgy döntöttem, hogy visszafogom magam. – mondta komolytalanul és rávigyorgott a vámpírra.
- Ez a cucc végezne veled. – mondta komolyan. Valahogy segíteni akart neki, hogy minél gyorsabban túl legyen rajta. És a gyógyszerre alkohol módszer abban a helyzetben igen hatásosnak látszott.
- Ígérd meg, hogy vigyázni fogsz Elenára helyettem is. – felelte, majd meghúzta az üveget és jó nagyokat kortyolt az alkoholból. Damon utálta ezeket a nagyon bizalmas beszélgetéseket, amikor tudja az ember magáról, hogy meg fog halni és az utolsó szavait nem akarja semmiségekre pazarolni. Ismerte ezt az érzést, hisz ő is ezt élte át egyszer.
- Ígérem! – szólt végül a férfi. Hangja elszorult és már könnyeivel birkózott. Nem akarta hogy ezt kelljen neki ígérnie. Habár ezt ígéret nélkül is megteszi, hisz ha nem így tenne, akkor nem lenne értelme létének.
- Ne hagyd, hogy még valakit elveszítsen. – tette hozzá Rick és már az ő szeméből kicsordult egy könnycsepp. Akit még Elena elveszíthet az Bonnie, Caroline, Jeremy, Stefan és Damon. Ők pedig mindig gondoskodjanak arról, hogy ne essen semmiféle bántódásuk, vagy ha mégis, élve megússzák.
- Vigyázni fogunk rá. – ígérte és kezébe vette a whiskeys üveget és ismét lehúzott belőle egy nagyobb kortyot.
- És a ha Stefant választja, ne add fel! Megérdemled őt a baromságaid ellenére is. – hangzottak utolsó, bíztató mondatai, amiket már úgy kellet kipréselnie magából. Hirtelen az egész világot homályosnak látta és ezúttal nem a könnyek homályosították a szemét. Laposakat pislogott és hamar elnyomta az álom. Feje a saját súlyától oldalra dőlt, szemei becsukódtak.
- Jó haver voltál, Rick. – suttogta elcsuklott hangon Damon. Rose után ő volt a második, akinek végig kellett néznie a halálát. Ismét egy fontos ember elvesztése üresítette meg még jobban életét. És már nem csak Elena érezte úgy, hogy nincs senkije, hisz Damonnek is Stefan néhány jó pillanatán kívül neki sincs senkije. Maximum Elena az, aki mellé áll a legembertelenebb időkben, de sosem érzi azt a férfi, hogy száz százalékban ott lenne mellette.
Damon letörölte a könnyeit, felállt és még egy utolsó pillantást vetett barátjára. A közös emlékeiket sosem fogja elfelejteni és akármennyire is hatalmába kerítette a fájdalom, pillanatnyi érzésnek akarta elkönyvelni és gyorsan túl akart lépni rajta. Ugyan kezdett hozzászokni az érzéshez, vagy talán már teljesen eggyé vált vele, de még mindig képes eltűnődni azon, hogy mikor lesz ennek vége. A folytonos csalódások, barátok elvesztésének, viszonzatlan szerelemnek és bűntudat, valamint féltékenységek sora. Talán soha és ez a végzete, hogy mindezt túlélje. De a vágy, hogy rátaláljon a boldogságra, mindennél jobban kínozta őt. Így hát egy jó barát elvesztése csak még jobban marta a szívét. Senki nem maradt mellette és abban a pillanatban azt kívánta, hogy bár ne érezne semmit. Az érzelmei kikapcsolása talán nem vezetne jóhoz, így megrázta a fejét és abbahagyta az emlékezést, ami ezt előidézte benne. Csak némán elballagott a kriptából és visszatért a megszokott kis életébe.

welcome freedom!

és igeeen, túl vagyok az ötödik vizsgámon is! most már hivatalosan is időmilliomos vagyok :D remélem, hogy a hétvégén befejezem az irományokat, mert már nagyon kijöttem az írásból. nagyon igyekszem, ígérem.:)  have a nice week!

helyzetjelentés.

Sziasztook! oh hello june!(L) már rég akartam írni, de sosem jutottam el idáig. hétfőn hazaértem késő este 4 naposról. vissza akarok menni!! nem is akartam hazajönni xD kínszenvedés volt a vonatra várni, de még rosszabb volt a szállásról eljönni :( 4 vizsgán túl vagyok. mindjárt ballagáás. és nyáári szüneet. hiányzik a tvd. de az írással még nem tudom, mikor fogok vele többre haladni. igyekszem, ígérem!:) a mostani hétvégém szintén tanulásból fog állni, hétfőn megint vizsga van.  de azért igyekszem összekapni magam és összehozni az irományokat. majd jelentkezem. have a nice weekend!