Fight with yourself. part 6.

Sziasztook! szóóval. már 2 napja kész van ez a fejezet, de a végét sosem éreztem elég jónak, de aztán sikerült úgy befejezni, hogy elég elviselhető lett.. szerintem.:) irodalmon az emberi kapcsolatokról beszélgettünk és olyanok kerültek ide ehhez a témához, ami abszolút igaz volt a Delenára. és végülis a tanárnő szavai adtak ötletet a befejezéshez. És ez már tényleg az utolsó fejezet.:DD jószórakozást hozzá!:D

Fight with yourself

Part 6.

Következő negyedórában a lány már trappolt is a bejárati ajtó felé és fülig érő mosollyal kopogott be. Damon unott arca egyből átváltozott meglepett arckifejezéssé, amint meglátta az ajtóban ácsorgó Elenát.
- Meglepetés! – kiáltotta nevetve a lány.

- Hát te mit keresel itt? – kérdezte Damon hitetlenül és beengedte a vendégét.

- Caroline óvatosan célzott rá, hogy most jobban szeretnék veled lenni, mint velük és ide küldött. – felelte egyszerűen, majd úgy sétált be a nappaliba, mintha először járna ott. Gondosan körbenézett, mintha bármi is változhatott volna rövid idő alatt.
- Igen. – vágta rá spontán és megcsókolta Damont. Talán, ha ez nem lenne normális, azt hinnék, hogy életük legnagyobb hibáját követik el. Pedig csak szeretik egymást, ami nem egy meglepő tény. – Oh, nézd mit hoztam neked! – vált ki a csókból Elena és előhúzott a táskájából egy whiskeys üveget és büszkén nézett rá. – Ez az első alkoholos ital, amit felnőtt koromban vettem.
- Megtisztelő, hogy nekem szánod.
- És Rickel mit csináltatok? – kérdezte a lány, majd nagy érdeklődéssel nézett a másikra.
- Semmi érdekfeszítőt. Dumáltunk, amolyan „ne bántsd meg Elenát és jóba leszünk” beszélgetés volt.
- Ehhez kellett vasfű? – mondta értetlenül Elena.
- Dehogy, az csak ürügy volt, hogy találkozzunk. Felfrissítettük a vámpírvadász eszközöket. – felelte úgy, mintha egyenesen a háborúból tért volna vissza.
- És te sikeresen túlélted.
- Egy karcolás nélkül, pedig azt hittem, hogy nekem esik egy fakaróval.
- De nem tette. – nevetett fel Elena és kabátját ledobta a kanapéra. Damon betette a whiskeys üveget a bárpultba, majd a lány mellé állt.
- Hm, jut eszembe… az itt tartott ruháidat ne keresd az öcsikém szobájába. – mondta nemtörődöm stílusban. – Átpakoltam az én szobámba. – tette hozzá egy féloldalas mosoly kíséretében.
- Meg se fordult a fejemben, hogy még valaha is bemenjek Stefan szobájába. Köszönöm, hogy megtetted helyettem.
- És mit szeretnél, mit csináljunk? – kérdezte Damon kajánul és a tekintetét a másik mogyoróbarna szemébe mélyesztve.

- Talán megmutathatnád, hogy hova raktad a cuccaimat. – felelte Elena már a vámpír ajkaiba.
- Örömmel. – azzal a férfi felkapta a lányt és másodpercek alatt a szobájába vitte.
Damon a szoba közepén megállt, mintha ott akarna állni, mint egy szobor, el sem engedve Elenát. Szüntelen halmozta el a lány nyakát csókokkal. Elena lehámozta a lábait a férfi csípőjéről, akinek a keze lassan csúszott fel a combjáról az oldalára. A lány már a kezével a másik pólója alatt járt, hogy le tudja róla venni. – Biztos akarod? – kérdezte némi kétséggel két keze közé fogva a másik arcát. Elena nem szólt semmit, csak alig észrevehetően bólintott egyet és apró csókot lehelt a férfi ajkaira. Lehúzta a vámpírról a pólót, aki már óvatosan lefektette a szerelmét az ágyra. A lány pólóját egyre feljebb és feljebb húzta, majd légszomjjal kivált a csókból és megszabadította őt a ruhájától. Egyáltalán nem érezte magát feszélyezve a férfi előtt. Olyan volt, mintha már hosszú idő óta együtt lennének, és nem ez lenne az első alkalom. Elena akarata ellenére összehasonlította Damon mozdulatait, tetteit Stefanéval. Fölényesen Damon nyerte ezt a „csatát”. Ennyi vágyat még nem érzett más iránt, mint az idősebbik Salvatore iránt. És ez az egész érzés más, ami hatalmába kerítette, ha akár csak megérinti őt. Ezt Stefannal nagy ritkán érezte, de Damonnel állandóan. Az a kellemes bizsergés leírhatatlan volt számára.

Míg ő ezen mélázott, Damon már megszabadította a lányt az összes ruhájától és most rajta volt a sor, hogy levegye a túl sokat takaró textíliától. Könnyedén megtette ezt és kész volt testével eggyé válni Elenával. Ezek ellenére még mindig kétségei voltak, hogy valóban ez-e a megfelelő alkalom. De innen már nem volt visszaút. Kezét Elena csípője alá csúsztatta, óvatosan megemelte és így testük egybeforrt. A hirtelen feltörekvő vágy és kielégültség során feltörő nyögéseket próbálták magukba fojtani. A lány a másik nyakába hajtva fejét hevesen túrt a férfi fekete hajába. Még a légzésük is egyforma volt. Egyszerre fújták ki és szívták be a levegőt. Még hosszú perceken keresztül sodródtak az öröm hullámain, majd Damon zihálva dőlt el Elena mellett. A lány magukra húzta a takarót, majd fejét a másik mellkasára fektette. Nem szóltak semmit, csak hallgatták egymás rendszeres légzését, ami szinte azonnal álomba ringatta őket.

*

Másnap Elena Damon egyenletes szuszogására ébredt fel. Kimászott az ágyból, majd felvette a férfi fekete ingjét és a saját fehérneműjét. Mikor visszafeküdt, mosolyra húzta a száját és csillogó tekintettel figyelte a férfi arcának összes pontját. Mértéktelen boldogságot érzett, végre megtörtént, amiért teste minden porcikája kiáltott. Nem érette, hogyan lehetett ennyire vak, hogy nem vette észre a köztük lévő szexuális feszültséget és érzelmei valósságát, amit a férfi iránt érzett. Aki mindent megtett érte, most ott feküdt mellette és ő is boldogabb, mint valaha. Elena már vágyakozóan bámulta a másik hívogató ajkait, majd engedve a kísértésnek egy gyors puszit adott Damonnek. A férfi lassan kinyitotta a szemét és elégedetten nézett a lányra.

- Jó reggelt. – mondta halkan, majd ő adott egy rövid csókot szerelmének.

- Hogy érzed magad? – kérdezte Elena, amin Damon meglepődött.
- Ezt még kérdezed? – szólt hitetlenül. – De ha szeretnéd, megmutathatom, hogy hogy érzem magam. – azzal a lány arcát maga felé fordította és egy hosszabb, szenvedélyes csókot adott a másiknak. Combjára ültette Elenát, majd légszomjjal küszködve így szólt: - Megfelel a válaszom?

- Abszolút. – felelte elhaló hangon, és megfogta a vámpír kezét és magához húzta, hogy felültesse és azzal együtt összekulcsolta kezét a másikéval. Hosszasan fürkészte a türkizkék szempárt, amiben egy pillanat alatt el lehet veszni és szabadulni csak nehezen lehet. – Lemegyek és főzök kávét. Várj meg.

- Megölöd a hangulatot. – mondta csalódottan. – Lemegyek én is.
- Oh, te csak maradj itt. Majd én hozom. – a választ meg sem várva kecmergett ki az ágyból és már el is hagyta a szobát. Damon nagy sóhaj kíséretében hátradőlt és végiggondolta, hogy mennyi minden történt ezelőtt; hogy mennyi mindent ért el és mennyi mindent akar még elérni.

Elena már szorgosan készítette a kávét, mikor egy váratlan személy lépett be a konyhába. Meglepődött azon, hogy Stefan csak így, egyik pillanatról a másikra megjelent, bár számíthatott volna rá.
- Kellemes estéd volt? – kérdezte enyhe gúnnyal a hangjában.

- Több mint kellemes. – válaszolta egy óriási mosollyal a lány és kivett a hűtőből egy tasak vért. Gondosan rátette azt a kikészített tálcára, plusz még két bögrét kávéval.
- Minden rendben? – Damon, amint meghallotta öccse hangját lement Elenához, hogy elkerülje az esetleges kellemetlen beszélgetést. „Védelmezően” a lány mellé állt és egy puszit adott a homlokára.
- Persze. Most pedig, ha nem bánod, Stefan, felmennénk. – mondta Elena és gyorsan elrobogott a fiatalabbik fivér mellett. Damon kihúzva magát követte a lányt.
- Legközelebb talán mehetnénk hozzád. – mondta kedvetlenül a vámpír, mikor már visszaértek a szobába. – Nem ronthatja el mindig az egészet.

- Tényleg elég nehéz elkerülni őt, ha itt lakik. – nevetett fel Elena és lerakta a tálcát. Belekortyolt a már langyos kávéba, majd így szólt. – És miből gondolod, hogy lesz legközelebb? – kérdezte sejtelmesen.

- Túl jó volt, ahhoz, hogy ne ismételjük meg. – felelte kaján vigyorral.

- Nos, én is így gondolom. Egyeztethetünk… - amint ez kimondta megcsörrent a telefonja és csalódottan szakította ki magát az igéző szempár fogságából.

- Szia Car. Mondjad. – szólt bele a mobilja sóhajtva egyet és leült az ágy szélére.

- Remélem, ma este ráérsz. Csajos este a Grillben Bonnieval! – ez inkább parancsnak hangzott, minthogy választási lehetőségnek.
- Ott leszek. – vágta rá határozottan Elena és szórakozottan fürkészte a padlón lévő ruhadarabokat.

- 8ra várunk. – azzal mindketten letették. A lány felkelt, majd összeszedte a ledobált ruhákat és a mobilját a táskájába süllyesztette.

- Pedig már azt hittem, hogy megvan a programod estére.

- Egy rossz szavad sem lehet. Tegnap itt se lettem volna, ha Caroline nem elégelte volna meg a szenvedésemet. – szólt vádlóan.

- Köszönetképpen menj el és hívj, ha otthon vagy. – mondta már a lány puha ajkaiba.

- Megegyeztünk. – mondta, majd megcsókolta és a férfi bizonytalan léptekkel irányította magukat az ágy felé. – Nem lehetsz ennyire mohó. – mondta hitetlenül, mikor Damon ledöntötte őt a nagy párnák közé. Késztetést érzett, hogy kezével végigfussa a másik meztelen hátát és erős zihálással tűrte, hogy a férfi csókokkal halmozta el a nyakát.
- Csak tíz percet kérek. – mosolyodott el a vámpír, aki már Elena oldalán simította végig a kezét, amibe a lány kellemesen beleborzongott.
- Csak tíz perc. – ismételte két csók között és maga alá gyűrte a férfit.

Ezek a jelenetek már mindennaposak voltak az életükben.

Gondolhatták mások, hogy meggondolatlan és helytelen döntés volt, hogy nyíltan felvállalták a szerelmüket. Elena hiába volt Stefan barátnője, nem láncolható hozzá örökre. Ugyanakkor megvetni sem lehet, hisz ő is ember, aki Érez! Olyan szerelmet tudhatnak magukénak, ami egy gondosan felépített, erős érzelmi kapcsolat, amit soha senki el nem vehet tőlük és meg nem törhet. Hogy miért? Mert ez Igazi!