Nos, az egyik haverom fejébe vette, hogy ír egy igencsak 18-as tartalmú sztorit. mindig mondom neki, hogy mi van a tvd-ben és felhasználta a szereplőket. erős 18as tartalmú Delenát írt. jaa és hozzáteszem, hogy 10 percnél többet soha nem látott a tvd-ből xD a sztori Elena szemszögéből van írva. check it!:)
Konyhakő
Az a pillanat, az-az ocsmány pillanat, amikor a fáradtság gonosz szörnyecskéi rátelepszenek az ember szempillái végére, és csak húzzák, húzzák, erőlködnek, és ádáz harc folyik a szempillákon csücsülő dagadt manók és a szem tulajdonosa között. Nem nyugszanak, sőt, erősítést hívnak, nagy erőfeszítésekkel bírom csak nyitva tartani a szemem. A minden napok gyötrelmeit, a monoton robotot képviselő kis rémek a nyakamba ültek, és egyre jobban taszítottak a föld felé. Majd a stressz és a félelem „minionjai” a lábam verték bilincsbe és már csak úgy tudtam vonszolni a meggyötört testem a házam felé, mint egy élő halott.
Nem hagytam magam és erőfeszítéseim meghozták a gyümölcsüket lenyomtam a kilincset és szinte beestem az ajtón. A földön feküdve nem igazán járt semmi az eszemben csak egy ember és egy vele járó név.
- Óh, bárcsak most itt lenne velem! - sóhajtoztam magamban.
Furcsa dolgokat tesz a fáradság az emberrel, ez a rideg fehér kő most kényelmesebb volt mindennél, olyan volt, mint a selyem és az amúgy zavaró ridegséget most kellemes hűsítő szellőnek éreztem csak az arcomon. Ha ez a kedves csempe alattam élne, biztos egy csókkal illetném kedvességéért, de ekkor megint bevillant az a bizonyos alak, mosolyával, mely magával ragad, és ha egyszer elkapott azzal a titokzatos férfias bűvölő erejével, akkor nincs vissza út. Ez a drága egyetlen csempe ki nekem most legjobb barátom lett egy perc alatt, erőt adott és sikerült megmozdulnom. A háló felé vettem az irányt, de valójában nem uralkodtam a testem felett, ösztönösen nyikorogtak a lábamban a porcok, az izmok is tudták, hogy mi a dolguk, és szép lassan odaértem az ágyhoz. Fának éreztem magam, amit éppen egy marcona favágó dönt ki tövestül úgy zuhantam az ágyra. Még annyi erőm maradt, hogy a szobát besötétítsem és átadjam magam az álmoknak, de nem így lett. Az ajtónak támaszkodva ott állt ő, Damon. Mosoly az arcán, ami újra erőt jutatott belém.
-Damon! - préseltem ki az ajkaim között halkan.
Nem felelt csak közelebb lépett és a karjai közé font. Erős karjai között én is erősnek éreztem magam, és a két kezem mellkasára téve csókoltam meg.
Bal kezével a hajamba túrt másik kezét pedig a csípőmre tette, majd viszonozta a csókot. Bűvöletbe estem, de nem csak én, hanem a rajtam csimpaszkodó ördögfiókák is, nem volt tovább kedvük erőlködni, látták, hogy értelmetlen a harc és szépen sorjában húzták meg ejtőernyőik zsinórját és szálltak le rólam. Álvarázsolt, lila világomban először fel sem tűnt, hogy Damon jobb keze szépen lassan halad le... le-le, egyre lejjebb, aztán hirtelen megállt a keze a fenekem határán. Én voltam a határőr és egy szelíd bólintással és enyhe elpirulással jeleztem, hogy szabad az út. Értette a jelzést, és folytatta az útját. Miután a jobb kezével célba ért a ballal is útnak indult. Lágyan emelte le kezem a nyakamról és húzta végig a kezét a mellemen, le a hasamon át a nadrágom első gombjáig. Élveztem ezt a szelíd játékot, de gondoltam kicsit meggyorsítom az eseményeket. Kezeim remegtek és magamban átkoztam az összes ing készítő olasz mestert, gondolván; szándékosan tettek erre ennyi gombot, hogy még ezzel is nehezítsék az életem. Míg én elbántam két gombbal addig ő eggyel, de az én dolgom nehezebb volt, mert a nadrágomon csak három gomb volt összesen, amíg az ő ingén legalább nyolc. Előrehaladásom az sem segítette, hogy minden egyes gombbal egyre többet láttam meg, mi is lapul az ing alatt. Kemény mellizmai, tökéletesen kidolgozott hasa egész virágos kertet varázsolt az arcomra. A vérem egyre jobban pezsgett, egyre nehezebben vettem a levegőt, és mintha egy láthatatlan kéz a torkomat is szorongatta volna. Végre sikerült, megszabadultam attól a fránya ingtől, és egy laza mozdulattal eldobtam az ágy felé. Rajtam már csak a Szentlélek tartotta a nadrágot, kigomboltam, lehúzott sliccel. A nadrágot úgy hagyta és a pólóm levevéséhez látott. Velem ellentétben ő egy szempillantás alatt szinte félmeztelenné tett. Ekkor óvatosan megemelt kissé bedöntött, mintha porcelánból lennék és ráhuppantunk az ágyra. Csókolóztunk és repült velem a világ, ajkát az ajkamról leemelve csókolgatott tovább egyre lejjebb. A nyakamra is dobott egy pár puszit, majd a melleimet kényelmes csatos ágyukból előcsalogatva csókolgatott végig. Így ért el a nadrágomig, amit komolyabb erőfeszítés nélkül húzott le rólam, és dobta a mit sem sejtő éjjeli asztalkára.
- Ez nem igazság – gondoltam - mindjárt meg szabadítom én is attól a nadrágtól. Elkaptam a karját, ledobtam magamról, majd rávettem magam. Míg egyik kezemmel a hajába túrtam addig a másikkal ismét harcba kezdtem a gombokkal. Felesleges is a többes szám, hisz csak egy gomb volt, azt hősisen kipattintottam és lehúztam a sliccét. Én csak csókoltam, mint egy gép, pörgött a nyelvem a szájában, ahogy az övé is az enyémben. Lerázta magáról a nadrágot és elindult véglegesen hajléktalanná tenni kebleimet. Én se maradtam ám munka nélkül, a boxerének levétele következett. Lassan remegett a kezem az áhított testrészt őrző textil fal felé. Hirtelen olyan könnyűnek éreztem magam, ami nem csoda, hisz Damon és a gravitáció győzött a melltartóm felett. Repült a melltartóm, s ki tudja hol állt meg…
Egyszerre ragadtuk meg a másik alsóneműjét, és toltuk le szépen lassan.
És ott voltunk mind a ketten, anyaszült meztelen egymás karjaiban, a másik gyönyörűségét csodálva. Erősen belemarkolt a már fedetlen fenekembe úgy dobott hanyatt az ágyon.
Az izgalomtól és az erotikától fűtötten szuszogtunk, de Damon nem várt tovább. Felemelte két lábam és óvatosan hatolt belém. Ahogy beljebb jutott, úgy kívánkozott ki belőlem egyre jobban egy hatalmas nyögés. Nem bírtam tovább, de neki se ment beljebb, elérte a végét, de még mindig bőven kilátszott.
Mintha a fejembe látott volna, egyre gyorsabban ismételgette azt a két lépésből álló műveletet mi szerint: ki és be.
- Aaah - tört ki belőlem az isteni kétarcú érzéstől mely kicsit fájt is, és élveztem is. Keservesen kapaszkodtam az ágyba majd, ahogy láttam, hogy az nem bírja a strapát inkább a két kis éjjeli szekrénybe mélyesztettem a körmeim. Minden egyes tolással egyre jobban szántottam a szekrénykék lakozott felszínét. Néha belőle is feltört egy-egy nyögés, de ugyan úgy folytatta a robotot. Nem látszott fáradtnak és nem is lankadt a kedve, de messze volt még az este vége.
Most én vettem át az irányítást, letepertem és ő került alulra. Óvatosan ráültem és először lassan, majd egyre gyorsabban kezdtem el mozgatni a csípőm fel-le. Amíg én szorgosan pattogtam rajta addig ő „pihent”. Váratlanul egy 180°-os fordulatot tettünk, és máris én voltam alul. Egész testem hullámzott a gyönyörtől és most a háttámlába kapaszkodtam, a bőr mintha le akart volna szaladni a testemről és olyat éreztem, amit még ezelőtt soha. Édes lett a levegő, hallottam a színeket, láttam az érzéseket. Nem hagyta abba és engem egyre közelebb jutatott a tökéletes végkielégüléshez. Mindjárt.. mindjárt.. előtör..
Először sötét volt, ködös, majd elmosott volt az egész világ.
Törött szivárványokat, érdekes formákat és a szempilláim láttam. Lassacskán egyre élesebb lett a világ, négy szék pöffeszkedett egy gőgös asztal körül, és az arcom a hideg konyhakövön hevert.
Az a pillanat, az-az ocsmány pillanat, amikor a fáradtság gonosz szörnyecskéi rátelepszenek az ember szempillái végére, és csak húzzák, húzzák, erőlködnek, és ádáz harc folyik a szempillákon csücsülő dagadt manók és a szem tulajdonosa között. Nem nyugszanak, sőt, erősítést hívnak, nagy erőfeszítésekkel bírom csak nyitva tartani a szemem. A minden napok gyötrelmeit, a monoton robotot képviselő kis rémek a nyakamba ültek, és egyre jobban taszítottak a föld felé. Majd a stressz és a félelem „minionjai” a lábam verték bilincsbe és már csak úgy tudtam vonszolni a meggyötört testem a házam felé, mint egy élő halott.
Nem hagytam magam és erőfeszítéseim meghozták a gyümölcsüket lenyomtam a kilincset és szinte beestem az ajtón. A földön feküdve nem igazán járt semmi az eszemben csak egy ember és egy vele járó név.
- Óh, bárcsak most itt lenne velem! - sóhajtoztam magamban.
Furcsa dolgokat tesz a fáradság az emberrel, ez a rideg fehér kő most kényelmesebb volt mindennél, olyan volt, mint a selyem és az amúgy zavaró ridegséget most kellemes hűsítő szellőnek éreztem csak az arcomon. Ha ez a kedves csempe alattam élne, biztos egy csókkal illetném kedvességéért, de ekkor megint bevillant az a bizonyos alak, mosolyával, mely magával ragad, és ha egyszer elkapott azzal a titokzatos férfias bűvölő erejével, akkor nincs vissza út. Ez a drága egyetlen csempe ki nekem most legjobb barátom lett egy perc alatt, erőt adott és sikerült megmozdulnom. A háló felé vettem az irányt, de valójában nem uralkodtam a testem felett, ösztönösen nyikorogtak a lábamban a porcok, az izmok is tudták, hogy mi a dolguk, és szép lassan odaértem az ágyhoz. Fának éreztem magam, amit éppen egy marcona favágó dönt ki tövestül úgy zuhantam az ágyra. Még annyi erőm maradt, hogy a szobát besötétítsem és átadjam magam az álmoknak, de nem így lett. Az ajtónak támaszkodva ott állt ő, Damon. Mosoly az arcán, ami újra erőt jutatott belém.
-Damon! - préseltem ki az ajkaim között halkan.
Nem felelt csak közelebb lépett és a karjai közé font. Erős karjai között én is erősnek éreztem magam, és a két kezem mellkasára téve csókoltam meg.
Bal kezével a hajamba túrt másik kezét pedig a csípőmre tette, majd viszonozta a csókot. Bűvöletbe estem, de nem csak én, hanem a rajtam csimpaszkodó ördögfiókák is, nem volt tovább kedvük erőlködni, látták, hogy értelmetlen a harc és szépen sorjában húzták meg ejtőernyőik zsinórját és szálltak le rólam. Álvarázsolt, lila világomban először fel sem tűnt, hogy Damon jobb keze szépen lassan halad le... le-le, egyre lejjebb, aztán hirtelen megállt a keze a fenekem határán. Én voltam a határőr és egy szelíd bólintással és enyhe elpirulással jeleztem, hogy szabad az út. Értette a jelzést, és folytatta az útját. Miután a jobb kezével célba ért a ballal is útnak indult. Lágyan emelte le kezem a nyakamról és húzta végig a kezét a mellemen, le a hasamon át a nadrágom első gombjáig. Élveztem ezt a szelíd játékot, de gondoltam kicsit meggyorsítom az eseményeket. Kezeim remegtek és magamban átkoztam az összes ing készítő olasz mestert, gondolván; szándékosan tettek erre ennyi gombot, hogy még ezzel is nehezítsék az életem. Míg én elbántam két gombbal addig ő eggyel, de az én dolgom nehezebb volt, mert a nadrágomon csak három gomb volt összesen, amíg az ő ingén legalább nyolc. Előrehaladásom az sem segítette, hogy minden egyes gombbal egyre többet láttam meg, mi is lapul az ing alatt. Kemény mellizmai, tökéletesen kidolgozott hasa egész virágos kertet varázsolt az arcomra. A vérem egyre jobban pezsgett, egyre nehezebben vettem a levegőt, és mintha egy láthatatlan kéz a torkomat is szorongatta volna. Végre sikerült, megszabadultam attól a fránya ingtől, és egy laza mozdulattal eldobtam az ágy felé. Rajtam már csak a Szentlélek tartotta a nadrágot, kigomboltam, lehúzott sliccel. A nadrágot úgy hagyta és a pólóm levevéséhez látott. Velem ellentétben ő egy szempillantás alatt szinte félmeztelenné tett. Ekkor óvatosan megemelt kissé bedöntött, mintha porcelánból lennék és ráhuppantunk az ágyra. Csókolóztunk és repült velem a világ, ajkát az ajkamról leemelve csókolgatott tovább egyre lejjebb. A nyakamra is dobott egy pár puszit, majd a melleimet kényelmes csatos ágyukból előcsalogatva csókolgatott végig. Így ért el a nadrágomig, amit komolyabb erőfeszítés nélkül húzott le rólam, és dobta a mit sem sejtő éjjeli asztalkára.
- Ez nem igazság – gondoltam - mindjárt meg szabadítom én is attól a nadrágtól. Elkaptam a karját, ledobtam magamról, majd rávettem magam. Míg egyik kezemmel a hajába túrtam addig a másikkal ismét harcba kezdtem a gombokkal. Felesleges is a többes szám, hisz csak egy gomb volt, azt hősisen kipattintottam és lehúztam a sliccét. Én csak csókoltam, mint egy gép, pörgött a nyelvem a szájában, ahogy az övé is az enyémben. Lerázta magáról a nadrágot és elindult véglegesen hajléktalanná tenni kebleimet. Én se maradtam ám munka nélkül, a boxerének levétele következett. Lassan remegett a kezem az áhított testrészt őrző textil fal felé. Hirtelen olyan könnyűnek éreztem magam, ami nem csoda, hisz Damon és a gravitáció győzött a melltartóm felett. Repült a melltartóm, s ki tudja hol állt meg…
Egyszerre ragadtuk meg a másik alsóneműjét, és toltuk le szépen lassan.
És ott voltunk mind a ketten, anyaszült meztelen egymás karjaiban, a másik gyönyörűségét csodálva. Erősen belemarkolt a már fedetlen fenekembe úgy dobott hanyatt az ágyon.
Az izgalomtól és az erotikától fűtötten szuszogtunk, de Damon nem várt tovább. Felemelte két lábam és óvatosan hatolt belém. Ahogy beljebb jutott, úgy kívánkozott ki belőlem egyre jobban egy hatalmas nyögés. Nem bírtam tovább, de neki se ment beljebb, elérte a végét, de még mindig bőven kilátszott.
Mintha a fejembe látott volna, egyre gyorsabban ismételgette azt a két lépésből álló műveletet mi szerint: ki és be.
- Aaah - tört ki belőlem az isteni kétarcú érzéstől mely kicsit fájt is, és élveztem is. Keservesen kapaszkodtam az ágyba majd, ahogy láttam, hogy az nem bírja a strapát inkább a két kis éjjeli szekrénybe mélyesztettem a körmeim. Minden egyes tolással egyre jobban szántottam a szekrénykék lakozott felszínét. Néha belőle is feltört egy-egy nyögés, de ugyan úgy folytatta a robotot. Nem látszott fáradtnak és nem is lankadt a kedve, de messze volt még az este vége.
Most én vettem át az irányítást, letepertem és ő került alulra. Óvatosan ráültem és először lassan, majd egyre gyorsabban kezdtem el mozgatni a csípőm fel-le. Amíg én szorgosan pattogtam rajta addig ő „pihent”. Váratlanul egy 180°-os fordulatot tettünk, és máris én voltam alul. Egész testem hullámzott a gyönyörtől és most a háttámlába kapaszkodtam, a bőr mintha le akart volna szaladni a testemről és olyat éreztem, amit még ezelőtt soha. Édes lett a levegő, hallottam a színeket, láttam az érzéseket. Nem hagyta abba és engem egyre közelebb jutatott a tökéletes végkielégüléshez. Mindjárt.. mindjárt.. előtör..
Először sötét volt, ködös, majd elmosott volt az egész világ.
Törött szivárványokat, érdekes formákat és a szempilláim láttam. Lassacskán egyre élesebb lett a világ, négy szék pöffeszkedett egy gőgös asztal körül, és az arcom a hideg konyhakövön hevert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése