kész is van.:DD

Párosítás: damon/elena

Rész: 03x09, Homecoming.

Damon/Elena jelenet. Úgy írtam meg ezt a oneshotot, hogy Damon telefonja nem szólal meg. Zavartalan a beszélgetés.:DDD egy kicsit rövid lett, de így sikerül.:D tudtam volna előbb is hozni de, így is csúsztam mindennel a héten.

remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog.:)

- Hé, Damon! – mondta Elena, majd megfogta a másik karját, de az kirántotta a gyenge kezek szorításából. – Hé, figyelj rám! – szólt a lány, és két keze közé fogta a férfi arcát. – Túléljük! Mint mindig. Bízz bennem.

- Stefan már nem jön vissza. – mondta alig hallhatóan Damon.

- Akkor elengedjük. El kell engednünk. – felelte Elena. Mennyire érdekes, hogy ő nem adta fel sosem, erre most ő mondja azt, hogy engedjék el. Bizonyára nem lenne olyan egyszerű, mint mondja. De az akarat benne volt.

- Biztos vagy benne, hogy el tudod engedni? – kérdezte kételkedve a vámpír.

- Nem lesz könnyű, de..

- Túléljük. – ismételte a lány korábban kimondott szavát a férfi.

- Igen. – mondta határozottan, de mégis fájdalmat keltve benne, hogy Stefan már nem lesz velük. Vagy ha mégis, akkor csak rövid időre. És már semmi nem lesz úgy, mint régen.

Damon aggódva nézett a lányra. Nem tudta, hogy tényleg képes lesz-e elengedni. Félt, hogy újabb csalódás éri őt. Nem képes elviselni, hogy a lány ennyire boldogtalan. Elvesztette a családját; csak Jeremy maradt neki. Számtalan nehézséggel kellett megküzdenie és most még a „pasija” is úgymond elhagyja őt. Megérdemelne egy-két gondtalan napot. Ne kelljen természetfelettiekkel foglalkoznia, csupán élné a régi normális életét. De ez lehetetlen. A férfi bármit megtenne azért, hogy nevetni lássa a lányt.

- Gyere ide! – mondta és magához ölelte Elenát. – Én itt vagyok neked mindig, ezt tudd.

- Tudom, ezért vagyok neked nagyon hálás! – dörmögte a másik nyakába a lány. – És ez fordítva is így van. – tette hozzá szinte suttogva.

- Hmm… ennek örülök. – mondta kaján vigyorral Damon.

- Akkor mindenki jól járt. – kivált a védelmező karok közül és végre egy őszinte mosolyt varázsolt az arcára. -  Hazamegyek és megnézem, hogy minden rendben van-e Jeremyvel.

- Elvigyelek?

- Nem kell, kiszellőztetem a fejem.

- Rendben. Bármi van, hívj!

- Mindenképpen! – felelte beleegyezően.

Már éppen hátat fordított volna a férfinak, mikor megállította.

- Hé, vigyázz magadra. – közelebb lépett és a homlokára nyomott egy puszit. – Jóéjt.

- Szia, Damon. – mondta Elena, majd kisétált a házból.

Mindkettejük tekintete szinte üvöltötte, hogy még a másikkal akar maradni, de ez nem lett volna helyes. Talán máskor, más körülmények között megengedhetik maguknak.


véleményeket várom.:DD