It's a new beginning. VIII.

Na szóval, kész is van az epilógus, ami alig másfél óra alatt kész lett:D azt hittem, hogy megszenvedek majd vele, de leültem és meg is írtam.. szinte gondolkodás nélkül ment az egész. erre az Ellie számra született meg ez az írás:) de hogy a lényegre térjek, ezzel a rövidebb fejezettel be is fejezem az It's a new beginning fic-et. remélem mindenki örömét lelte benne és tetszett amit olvasott:)) én mindig is nagyon élveztem Stephaniet írni és hozzá is nőtt a szívemhez. hisz ő volt az első írásaim főszereplője! Ez úton is szeretném megköszönni Andie-nek a sok segítséget és hogy mindig elsőként véleményezte az írásaimat. na és persze azt is, hogy ösztönzött az új Steph írásra, hisz akkor nem írtam volna meg ez a fic. szóval mindent köszönök Neked!(L) ezzel az írással célom volt, hogy megmutassam nektek Damon másik oldalát is és ez azt hiszem sikerült:D nade zárom soraim: jószórakozást hozzá!:)) ja és ha minden jól megy akkor nem sokára hozzákezdek egy új írásba. ez oneshot lesz, természetesen Delenás. és a címét el is árulom: Reparable Dream. Na puszii nektek!

It’s a new beginning.

VIII. epilógus.

Már eltelt egy év azóta az este óta. Minden egyes nap olyan boldog voltam, mint sohasem. Szinte minden átértékelődött bennem. Nagy közhely, de tényleg így volt. Kezdtem megérteni a buta szerelmes dalok jelentőségét, az összes amcsi romantikusfilmben megláttam a szép, szívhez szóló tartalmat és már tudtam, hogy milyen felhőtlenül élni. Amikor mindig a föld fölött járunk és mikor semmi nem nyújt annál nagyobb örömet, mint az, ha látjuk azt a személyt, aki ennek az érzésnek a kiváltója. Nem hittem, hogy valaha is fogom magam így érezni Greg után. De így alakult és ennek rettentően örültem. Még mindig emlékeztem az első találkozásunkra, minden egyes kimondott szóra, az első csókra és persze az első felejthetetlen éjszakánkra.
Egy vámpír életében az örökké szó teljesen más fogalmat nyer. Ha valakinek hűséget fogadsz egy egész életre, azt akár ezer évre fogadtad. Nem csak félévszázadokról esik szó, mint jobb esetben a halandók életében, hanem ez sokkal több annál. Akár több évszázadnyi küzdelem egymással, hisz csak az első idők ennyire gondtalanok. És mivel semmi sem tart örökké, egyszer ezek is véget érnek.
Igaz, még nem mondtuk ki egymásnak, hogy együtt tervezzük leélni az életünket, de én titkon reméltem, hogy olyan könnyen nem fogok megszabadulni Damontől. Nem terveztem hosszútávra soha, mert úgy gondoltam, hogy mindent tönkretesz. De hiszem, hogy a hosszú évek során sem unnánk meg egymást. Túl sokat éltünk azelőtt, hogy megismertük egymást, képesek lennénk újabb és újabb meglepetéseket okozni egymásnak. És ez éltette bennem azt, hogy részesei leszünk egymás életének még sokáig.
Ismertem egy nőt, aki szintén vámpír volt. Alig lehetett 25 éves. Boldog kapcsolatban élt párjával több, mint hétévszázadig. És az a 700 év igen hosszú idő. Együttlétüknek a férfi tragikus halála vetett véget. A nő nem bírta feldolgozni és alig egy héttel a haláleset után karót döfött a szívébe, mert képtelen volt hajdani szeretője nélkül élni. Mióta erről a történetről tudomást szereztem és valamiféleképpen szemlélője voltam, azóta hiszek az igaz szerelemben. Ezt a hitet elvesztettem Greg halála után. Hisz ha az tényleg olyan mesébe illő lett volna, akkor happy end lett volna a vége. És nem tudtam volna én is utána menni, mert én még élni akartam. Jött ez a szinte hihetetlen sztori és Damon… teljesen új értelmet nyert bennem a szerelem fogalma. Ha két hónapja jön valaki és azt mondja, hogy ez fog történni, akkor minden bizonnyal lemondóan kinevettem volna.
Sosem voltam az a szerelmes típus. Emberként sem akartam se gyereket, se házasságot. Az elkötelezettség és a felelősség, ami egy gyerekkel jár nem ragadott el és teljesen elidegenített a gondolattól. A szüleim nagy jövőt szántak nekem és nagy családról álmodoztak. Mindig azt mondták, hogy majd változik a hozzáállásom, de nem így lett. Egy kezemen meg tudnám számolni hányszor voltam igazán szerelmes. És ha tényleg hatalmába kerített az érzés, akkor nagyon is tudtam szeretni.
Damonnel is ez volt. Napok alatt beleszerettem és ez még mindig változatlan. Hiszem, hogy azok az emberek, akik voltak már annyira mélyponton, hogy el is felejtették, milyen boldognak lenni, azok tudnak a legjobban és legőszintébben szeretni. Talán könnyen bele is esnek ebbe a csapdába, ismét rosszul sül el, de ha a megfelelő személyt találja meg, akkor a ragaszkodás és a szeretet nem hagyja, hogy külön útra térjenek. Ilyenek voltunk mi. Akik megjárták a poklot is, de mostanra már a mennyország útjait tapossák.
Talán voltak olyan napok, amik jobbak voltak egymás nélkül, de aztán korán rájöttünk, hogy nagyon is szükségünk van a másikra. A nagy bölcsek szerint a rózsaszín köd másfél év után szertefoszlik. Nálunk már egy év után komolyabbra fordult a dolog. Kijózanodtunk a kezdeti részegítő szerelemből és helyette egy teljesen más fajta szerelem költözött belénk. Az a fajta, ami talán összetartja az 50 éves házasokat is. Megesett, hogy veszekedtünk, de minden egészséges kapcsolatban vannak nézeteltérések, nem igaz?
Többek azt gondolták, hogy minden csak a testiségen alapul köztünk. Igen, néha szemtanúk is voltak arra, hogy egymásnak estünk és csak utána találtunk egy helyet, ahol kettesben lehettünk. De ez több volt, mint vágy a másik iránt. Ha kellett, lelki támaszt nyújtottunk egymásnak, mint a legjobb barátok. néha úgy ugrattuk egymást, mint a legrégebbi haverok. Máskor úgy veszekedtünk, mint a testvérek. De ami tényleg a legfontosabb egy olyan vámpírnak, aki sosem akart szörnyeteggé válni az az, hogy találjon magának egy olyan társat, aki mellett újra embernek érezheti magát. Ez a „képesség” nem mindenkinek adatik meg, és én örültem, hogy megtaláltam azt a személyt, akiben ez megvan.
Volt egy időszak, amikor elegünk lett az emberiségből és azt fontolgattuk, hogy keresünk egy lakatlan szigetet az óceán közepén és ott maradunk egy darabig. Nem volt egy lehetetlen ötlet, de valami itt tartott minket.
Stefannak még egyszer szüksége volt Damonre és akkor már én is jelen voltam. Szóval sosem szabadulhattunk meg teljesen Mystic Fallstól. Elena talán pár hónappal a távozásunk után szakított a fiatalabbik Salvatoréval. Az okot még én sem tudtam, pedig jó viszonyt ápoltam a lánnyal. Azt gondoltam, hogy Damon állt a döntés hátterében, már akkor is sejtettem, hogy szereti, mikor kérdeztem róla. és mivel én Damon barátnője voltam, nem avatott be a részletekbe. Ha szóba is került, terelte a témát.
Egy szó, mint száz. Damon és én jól megvoltunk és reménykedjünk abban, hogy ez sokáig így is marad.