Visszatérés. part 3.

ééés itt is van az utolsó rész. :D még ez után is kijelentem, hogy hiányozni fog Stephanie, de ki tudja.. lehet, hogy még máskor viszontlátjuk :) jó szórakozást hozzá!:D

Visszatérés

Part 3.

- Szóval szereted Stephaniet. – szólt kissé nevetve a lány és két lépéssel közelebb lépett a férfi felé.

- Igen, szeretem! – mondta nyomatékosan Damon száját egy hatalmas vigyorra húzva.

- Nincs harmadik személy, aki bekavarhat, ugye? – kérdezte Stephanie kérdőn és újabb két lépést tett a másik felé.

- Nincs, de ha mégis akadni, akkor együtt megoldjuk. – felelte határozottan, majd végigsimította a lány arcát. Erre Stephanie lehunyta a szemét és csak élvezte annak a férfinak az érintését, akit a legjobban szeretett. Kezét a másik kezére helyezte, majd leemelte a mellkasukhoz és összekulcsolta őket. Szüntelenül bámulták egymást; hol egymás ajkait, hol egymás szemeit.

- Most hogy ezt tisztáztuk, itt fogunk állni tétlenül? – kérdezte alig hallhatóan Stephanie és Damon ajkaira éhezve belül már türelmetlenül tombolva szenvedett. Csak tegye már meg!

- Hát nem tudom, mit szeretnél csinálni? – mosolyodott el kajánul a férfi. Damon szerette feszegetni a határokat, és ebben az esetben határozottan sikerült is neki túllépni. Stpeh már nem bírt várni tovább.  Két keze közé fogta és megcsókolta Damont. Az ajkaik hosszú örömtáncot jártak. Damon kezeit a lány derekára csúsztatva kezdte a legközelebbi, jelen szituációban Stephanie szobája felé irányítani magukat. A csók ugyan nem volt hosszú, és amikor már mindketten levegőért kapkodtak, Damon kezét lejjebb csúsztatta a lány combjára, majd egy könnyed mozdulattal megemelte, így Stephanie a férfi dereka köré tudta kulcsolni a lábait. Mindketten óriási mosollyal az arcukon kaptak egymás ajkaiért. A férfi könyökével kinyitotta a lány szobájának ajtaját, majd bizonytalan léptekkel belépett. Egy pillanatra sem hagyták abba a csókot. Ám a szoba közepén elidőzve egy darabig, váratlanul megcsörrent Stephanie telefonja. Amolyan „nem hiszem el!” sóhajtással kivette a mobilt a farzsebéből.

- Tegyél le. – mondta szúrósan, mire egy elutasító bólogatás volt a válasz csibészes mosoly kíséretében. – Így nem tudok telefonálni. – nevetett fel hitetlenül, mire még a férfi mindig nem volt hajlandó lerakni őt.

- Ne vedd fel. – Damon kisfiús tekintetével nézett a másikra, mire Stephanie még jobban nevetni kezdett.

- Na jó. – azzal egy határozott mozdulattal szinte leugrott a másikról és hátat fordítva neki felvette a telefont.  – Szia Katie. Oh, nem. Nem zavarsz, csak hirtelen nem találtam a mobilom. – hazudta szemrebbenés nélkül, mire már csak azt érezte, hogy Damon hátulról megöleli őt és apró csókokkal halmozza el a nyakát. Ellökte magától a férfit, majd az ablak felé vette az irányt. – Aha, igen ráérek… jó, akkor este találkozunk. Puszi. Szia. – mondta, majd a telefonját az ágyára dobva fordult vissza a vámpírhoz. – Nem ér elterelni a figyelmemet!

- Nem ér hanyagolni a társaságomat. – vágott vissza Damon és kezét visszahelyezte Stephanie derekára és magához húzta úgy, hogy testük szinte egybe forrt.

- Pedig ezt még ma meg fogom egyszer tenni. – válaszolta csalódottan, majd az ő kezeit már Damon mellkasán pihentette.

- Hova mész?

- Katie kiállítására.

- Elmegyek veled. – jelentette ki erőteljesen. – Nem hagyom, hogy még egyszer itt hagyj!

- De hát te nem igazán szimpatizálsz Katie-vel. – mondta hitetlenül a lány.

- Nem hozzá megyek, csak ezért kísérlek el, hogy veled legyek. – felelte komolyan Damon.

- Képtelen lennék még egyszer itt hagyni téged! – válaszolta őszintén Stephanie.

- Tudom. – Damon önelégül mosolyra húzta a száját. Már nem látta a bizonytalanságot, a kételyt a másik szemében. Még egy ideig csak nézték egymást, végül a férfi adott egy rövid csókot a lánynak. – Szóval… elkísérhetlek?

- Megkérdezem Katie-t, de biztos, hogy nem mond nemet.

- Addig lent leszek. – még egy apró homlokpuszit lehelt a lánynak, majd kisétált a szobából. És most tényleg úgy érezte, mint ahogy egy éve. Kezdte azt hinni, hogy az, amit Elena iránt érzett az csak egy fellángolás volt. Semmi több. Végre nem csak részben, hanem teljes egészében boldog volt. Míg egy pohár vérrel a kezében ezen gondolkodott, Stephanie ugyanolyan boldogan jött le az emeletről.

- Semmi kifogása nem volt az ellen, hogy te is jönni akarsz. Még örült is neki. – mondta, majd lehuppant a férfi mellé, aki átnyújtotta neki a poharát. – Oh, köszönöm.

- Remélem, azóta hanyagolja a rózsaszín pólót és a szoknyát. – nevetett fel Damon.

- Javíthatatlan vagy! – válaszolta ő is nevetve. – Azóta megkomolyodott. – mondta bíztatóan és nagyot kortyolt az italából, majd visszaadta Damonnek. – Ismerek a galéria mellett egy jó éttermet. Ha gondolod, elmehetnénk oda a kiállítás előtt.

- Miért? Nem is jó már neked a Grill? – fordult Stephanie felé a férfi.

- De, csak nem szívesen futnék össze Elenával.

- Nem nagy az esélye, hogy ott lesz ilyenkor.

- Jó, nekem mindegy. Menjünk a Grillbe. – adta meg magát a lány. Gyorsan felpattant és a lépcső felé sietett.

- Most meg hová mész? – kérdezte értetlenül Damon a Stephanie után nézve.

- Készülődni. – felelte egyszerűen, majd a szobájába érve a fürdőszobába ment. Megengedte magának a vizet, megszabadult a ruháitól és magára csavart egy törölközőt. Mikor a víz elérte a kellő hőmérséklete, beszállt a forró vízsugár alá. Hosszasan áztatta magát, majd halk lépteket hallott a szobája felől és pár pillanat múlva arra eszmélt fel, hogy már Damon áll mellette. A férfi csókokkal halmozta el a lány nyakát, később maga felé fordítva a másikat szenvedélyes csókcsatába kezdtek. – Ha még így folytatod, ebéd nélkül is elkésünk. És az a te hibád lesz. – suttogta elhaló hangon a másik ajkaiba Steph.

- Vállalom a következményeket. – vágta rá a vámpír egy kaján mosoly kíséretében és még közelebb húzta magához a lányt és újabb csókolózásba kezdtek.

- Én viszont nem kockáztatom meg, hogy Katie megharagudjon rám. Szóval kifelé a zuhanyzóból! – szólt rá erélyesen, hátrébb állva Damontől.

- Hmm, nem volt valami meggyőző. – nevetett fel a férfi és újra Stephanie ajkaiért kapott, aki nem volt képes eltolni magától a másikat.

- Ha nem próbálnád mindig elterelni a figyelmemet, akkor sokkal meggyőzőbb lennék. – mondta szúrósan újra kihátrálva a csókból.

- Csak Ön után. – szólt végül határozottan Damon a torkát köszörülve. Stephanie szó nélkül kilépett a zuhanyzóból és visszacsavarta magát egy törölközőbe. Damon követte őt, majd ő is derekára kötött egy törölközőt. A férfi lassan végigsimította a lány meztelen vállát. Stephanie erre az érzésre összerándult és kellemes bizsergés járta át a testét.

- Tudod, hogy mindennél jobban szeretnék veled lenni, de programunk van. – mondta szigorúan, amolyan „nincs mit tenni” tekintettel, mire Damon ellenállhatatlan féloldalas mosolyra húzta a száját.

- Szeretem, hogy ennyire határozott vagy. – erre Stephanie is elvigyorodott, majd a férfi egy utolsó, hosszabb csókot adott a lánynak. – Lent várlak. – mondta és kisétált a fürdőszobából.
Alig tíz perc múlva már Damon türelmetlenül iszogatta a whiskeyét a nappaliba. Pár percre rá már Stephanie is készen sétált le a lépcsőn.

- Mi tartott ennyi ideig? – kérdezte szinte felháborodva Damon.

- Nőből vagyok… - fellete nevetve ezzel mindent megválaszolva.

- Szóval Nálatok, Nőknél törvényszerű a lassú készülődés? – piszkálta tovább a férfi a másikat. Stephanie erre egyre gyorsuló léptekkel közelítette meg a vámpírt.

- Csak fogd be és induljunk. – mondta félbeszakítva a csipkelődést és egy csókkal elhallgattatta Damont. – Türelmetlen vagy és arrogáns, de mégis szerethető. Hogy csinálod? – kérdezte kiválva a csókból és elhátrált a férfitől.

- Te meg makacs és parancsolgató. Ez sem jobb. – vágta vissza kajánul. – És a kérdésedre válaszolva… ez a génjeimben van. – tette hozzá önelégülten.

- Na jól van Mr. Önbizalom. Ideje indulni.

- Igenis. – azzal követte Stephaniet, majd autóba ültek és elindultak a Grillbe. Kéz a kézben sétáltak be a bárba, majd szemükkel átfutva a helyiséget keresték a legmegfelelőbb helyet maguknak.

- Menj és ülj le oda. – mondta Damon egy asztalra mutatva. – A kaját rád bízom, addig rendelek valami italt. – még a lány feje búbjára adott egy gyors puszit és a bárpult felé vette az irányt. Stephanie leült a megbeszélt asztalnál, leadta a rendelést és míg várakozott, átpásztázta a tekintetével a látóterét ismerős arcok után kutatva. A bár másik felében meglátta Elenát a boszi barátnőjével. Tudta, hogy lesznek annyira pechesek, hogy találkoznak vele. A hasonmás észrevette Damont a pulttól elsétálva 2 pohár whiskeyvel a kezében és egyenesen követte a szemével a férfi útját.

- Nálatok, Férfiaknál törvényszerű a lassú italválasztás? – tette fel komolyan a kérdést a lány, de már majdnem elnevette magát.

- Teszteljük, hogy ugyanúgy utálod-e a whiskeyt, mint régen. – felelte vigyorogva és a másik elé tolta a poharat.

- Nem ígérek nagy változást. – mondta Steph, majd belekortyolt az italába. Meglepően jól reagált a bódító lötty ízére. Pár pillanatra ugyan összeszorította a szemét, de egyből lehúzta a pohár tartalmát.

- Büszke vagyok rád, de azért kérünk neked egy mojitót. – elismerően nézett a másikra és abban a percben hozták is a megrendelt ételüket. – Hmm, pizza. Remek választás. – Damon egyből nekilátott az elpusztításához.

- Tudtam, hogy szereted. – mondta halvány mosollyal Stephanie. Evés közben egyre jobban piszkálták egymást, amit mindketten rettentően élveztek. Mikor befejezték, rögtök elindultak, hisz hosszú volt az út a galériáig. Távozásukkor Steph még utoljára egy pillantás erejéig visszanézett Elenára, aki személyes beszélgetésbe elegyedett a pincérfiúval, Mattel. Ő egy húsvér ember. A lánynak normális életre volt szüksége vámpírok nélkül.

Most mindenkinek megvolt a lehetősége a boldogságra. Damon és Stephanie már együtt élték a napjaikat. Csak a többieknél volt a döntés joga, hogy készek-e továbblépni és új életet kezdeni; vagy foglyok maradnak a régi életük maradványában.