Christmas Oneshot.

Sziasztok.:) nos, egy kicsit megkésve, de itt van a karácsonyi ajándékom a Delena rajongóknak.:D remélem mindenkinek tetszeni fog.:D

Christmas Oneshot.

Mystic Falls teljesen más télen, mint más évszakokban. Sokkal szebb térdig érő hóban, égősorokkal feldíszített házakkal és maga a karácsonyi hangulattal. Szenteste mindenki a családjával izgatottan várta az ajándékozást. De talán nem mindenki.
A Salvatore panzió az emberi ürességtől kongott. Csupán egy férfi le-föl járkálása és a whiskeys üvegek koccanása törte meg ezt a nagy ürességet. Damon egyedül volt abban a nagy házban, de mit sem bánva iszogatta a részegítő italait.
A Gilbert házban is a sürgés-forgás helyett némi szóbeszédet, de legtöbbször hiány érzését és mérhetetlenül nagy csendet lehetett tapasztalni.
A Forbes lakásban, mint szinte mindig a szőkeség egyedül volt otthon, egy kis táncoló Mikulás figura mellett ücsörgött, mintha attól várná a segítséget, a karácsony szellemét. A seriff, mint mindig, dolgozott, még ilyenkor is. Tyler az este közeledtével átment Caroline-hoz, mert ő se érezte át igazán a családi ünnep hangulatát.
Bonnie volt közülük a legszerencsésebb. Boldogan töltötte a családtagjaival a karácsonyt a városon kívül.
Elena végső kétségbeesésében körbehívogatta barátait, megérdeklődve, hogy mit terveztek aznapra. A válaszok elég egyhangúak voltak: nem tudom, semmit.
Nos, a lány már tudta, hogy mit fog tenni. Jeremy segítségével belerakták egy talpba a karácsonyfát, amit Ric vett nekik. Előszedték a karácsonyi díszeket és mindent bepakoltak a nappaliba.
- Mi a terved? – kérdezte végül Jeremy.
- Karácsonyozunk! – felelte spontán Elena. – Nem hagyom, hogy mindenki egy szobába összekuporodva vagy éppen teljesen lerészegedve töltse az ünnepet. – mikor Damonre gondolt, akkor halvány mosoly jelent meg az arcán. Még saját maga sem értette ezt a reakcióját, ezért másra terelte a gondolatait. Összeszedte a régebben karácsonyi zenékkel összeállított CD-t és berakta a hifibe. Az egész házat átjárta a lágy, hangulatos zene. Elena kezdte már is jobban érezni magát.
Ismét felhívta egyesével a barátait. Mindenki igent mondott arra, hogy töltsék együtt az ünnepet és próbáljanak úgy viselkedni, mint a normális, átlagemberek ebben az időszakban. Csupán egy személy kérette magát, Damon.
A lány tudta, hogy őt majd nehezebben lehet rávenni erre az egészre. Felkészült minden adandó problémára. Megkérte az öccsét, hogy ha megérkeznek a többiek, akkor kezdjék el sütni a süteményt és díszítsék fel a házat. De a lelkére kötötte, hogy a karácsonyfához egy ujjal sem nyúlhatnak, mert ő szeretné feldíszíteni. Kisgyerek kora óta imádta díszíteni a fát és ez mára sem változott meg.

Amint megérkezett a panzióhoz határozottan lépkedett az ajtóhoz. Udvariasan bekopogott és várta, hogy a férfi ajtót nyisson. Halk dobogást hallott, majd a zár kattanását és ott állt előtte Damon kissé kába tekintettel.
- Mit csinálsz itt? Nem a karácsonyi bulidon kéne lenned?
- Nem engednél be? Vagy a küszöbön fagyoskodva fogunk beszélgetni? – azzal biccentett egyet a fejével, majd belépett a házba. Egyből a kandallóhoz ment felmelegedni.
- Szóval miért is jöttél?
- Azért, hogy magammal vigyelek! – felelte a lány csillogással a szemében.
- Miért is? – kérdezte értetlenül Damon, mintha nem tudná…

- Azért, hogy ne legyél egyedül.
- Nem vagyok egyedül. Jack Daniels-szel elég jól szórakozunk. – mutatott a whiskeys üvegre szórakozottan. Elena most komoly volt, bár erre a megjegyzésre mosolyra húzódott a szája.
- De annyira nem szórakozol vele jól, mint velem vagy a többiekkel, nem igaz? – Damon tudta, hogy igaza van a lánynak. Egy ideig még tartózkodón ellenállt a dolognak. – Gondolj arra, hogy együtt feldíszítjük a fát… - áradozott Elena. – Jó lesz, csak hagyd, hogy törődjek veled.
- És ez nekem miért is jó? – kérdezte kissé zordan.
- Nem leszel egyedül; nem tudsz elgondolkodni az életedről, gondjaidról; nem iszod magad totál részegre és nem csinálsz semmi olyat, amit később megbánnál. – felelte egyszerűen. A férfi még mindig nem engedett a lánynak. – Gyere el. Ha nem is másért, legalább értem. A kedvemért. – mondta miközben mélyen belenézett a másik szemébe.
- Na jó, legyen. Elmegyek. De tudd, hogy nagyon nem bírom, amikor ráveszel valamire. – felelte már nevetve. Elena nagyon is jól tudta, hogy mit kell mondania a férfinak, ha el akarja érni a célját. A lány kicsattanó boldogsággal ragadta meg a másik kezét és rángatni kezdte az ajtó felé. Damon ellenállást már nem tanúsítva hagyta magát.

Negyed óra múlva már a Gilbert háznál voltak. Mikor beléptek a lakásba finom mézeskalács illat csapta meg őket.
- Maradj itt, főzök neked kávét és jövök. – mondta Elena felhőtlen örömmel, majd kirobogott a konyhába. A ház még ugyan nem volt teljesen feldíszítve, de elég karácsonyosra sikerült a hangulat. Caroline éppen a Las Christmast énekelte, miközben a mézet melegítette.

Damon eközben az előszobai tükör előtt próbálta megfejteni, hogy tényleg úgy néz-e ki, mint akire ráfér egy kávé vagy csak Elena dramatizálja túl a dolgot? Nem volt már több ideje, hogy megoldja ezt a jelentéktelen rejtélyt, ugyanis jött Elena a kávéval.
- Meglepően jól érzik magukat a többiek. Tessék, itt a kávéd. – odanyújtotta neki a csészét a másiknak, aki egyből bele is kortyolt és egy húzásra meg is itta az egészet.
- Köszönöm. – azzal visszanyújtotta az üres csészét. – És nekünk mi is lenne a feladatunk?
- Fel kell díszítenünk a fát. – mutatott a majdnem két méter magas karácsonyfára, ami a nappaliban állt. – Lássunk is neki.

Körülbelül fél óráig szenvedett Elena a fával, míg Damon csak annyit segített, hogy adogatta neki a gömböket. Nem sok kedve volt hozzá.
- Lehetnél egy kicsit lelkesebb.
- Nem vagyok oda a karácsonyért. – mondta. – Várj, segítek. – olyan közel ment Elenához, ami már zavarba ejtő volt, kikapta a kezéből az ezüst színű gömböt és felakasztotta a legfelső ágra. A lány elégedetten bámult a másikra. Percekig csak egymás szemeit fürkészték.
- Oh, őő, még be.. be kell fejezünk a díszítést. – a lány teljes zavartságban hátralépett, de majdnem hátraesett a nagy dobozokban.
- Hé, hé. Vigyázz! Egyedül biztos nem fejezem be ezt itt. – mutatott az ujjával le-föl a fára, miközben már nem tudta visszafogni a nevetését.
- Már csak az égőt kell felrakni.
- Pedig már kezdtem jól érezni magam. – ezzel a kijelentéssel teljesen meglepte Elenát, de örömmel töltötte el.
- Nos, hát akkor fokozzuk a hangulatot. Menjünk be a konyhába és nézzük meg a többieket!
- Várj, előbb ezt oda akarom adni neked. – a zsebéből előhúzott egy kis ajándékdobozt és Elena elé tartotta. A lány óvatosan kivette a kezéből és kinyitotta a kis dobozt. Egy gyönyörű nyaklánc volt benne. – Gondoltam, ha már nem szívesen hordod a Stefantól kapott nyakláncot, akkor hordd ezt.
- Damon, igazán nem kellett volna, de nagyon köszönöm! – a férfi segített a nyakába tenni a láncot, a lány megfordult és megölelte a másikat.
- Szívesen. – mondta a férfi és a lány homlokára adott egy puszit.
Mindketten érezték, hogy mostantól valami új kezdődik és egy új fejezet íródik majd az életükben.