Sziasztok.:) itt is van a 10. fejezet.:D semmi fontosabb hozzáfűzni valóm nincs, szóval. remélem mindenkinek tetszeni fog.:)
X. Vallomás.
- 2 napom van arra, hogy odaadjam neki a nyakláncot Kathrinnek. – kezdtem.
- És ha nem adod oda neki, mi lesz? – kérdezte még kissé feszülten.
- Bárcsak ki lehetne játszani valahogy, de nem tudom és meg fog ölni. – Damon szemei tágra nyíltak.
- Mire kell neki a nyaklánc? – kérdezte higgadtam.
- Oda akarja adni Klausnak, aki állítólag visszajön Mystic Fallsba. Ne kérdezd, hogy minek jön vissza, én se tudom. Még az se biztos, hogy Kathrine tudja.
- És ha nem adjuk neki oda? Akkor Klaus mit fog csinálni? Megöli Elenát? Vagy megöl mindnyájunkat?
- Nem tudom, sajnálom. – mondtam megbánón. A könnyeim még mindig patakokban zúgtak le az arcomon. – És tudom, hogy most nehéz elhinni, de szeretlek. Csak is azért mondtam el, hogy ne essen bajod.
Az arcomat két keze közé rakta.
- Akkor jobb lett volna, ha neked esik bajod és én még azt se tudom, hogy miért? Jól tetted, hogy elmondtad. Viszont én kérek bocsánatot azért, hogy megvádoltalak, azzal, hogy érdekből van minden. – letörölte a könnyeimet és megpuszilta a homlokomat. – Együtt megoldjuk ezt, rendben?
- Rendben. – mondtam elcsukló hangon. – De hogy? Nem akarom, hogy bármi baja essen bárkinek is.
- Azt én sem szeretném, de megígérem neked, hogy együtt túl leszünk ezen.
Beleegyezve bólogattam, majd átölelt és így voltunk percekig.
- Minden rendben? Megnyugodtál?
- Jól vagyok. – mondtam, pedig tudtam, hogy addig nem leszek jól, amíg Kathrine el nem tűnik.
- Ne hazudj!
- Jól leszek, csak legyünk túl ezen az egészen.
- Ne stresszelj.
- Köszönöm, hogy segítesz.
- Nem akarlak elveszíteni. – ha lehetett, még jobban szorított az ölelésén. – És azt tudd, hogy rám mindig számíthatsz.
- Ebben az esetben csak rád számíthatok. – mondtam halványan elmosolyodva.
- Akkor nagy felelősséget vállaltam. Ha elcseszem, nem tudom kivel megismételni ezt az estét.
- Oh, szóval ez az este annak ellenére, hogy a végére teljes mértékben elrontottam, még ismétlésre méltó? – szóltam már én is felszabadultabban.
- Igen.
- Akkor el se merem képzelni, hogy milyen neked a rossz este. – horkantam fel. Lehámoztam magamról Damon kezeit és próbáltam visszanyerni egyensúlyérzékemet.
- Hova mész?
- Kiszáradtam, te nem? – mondtam kissé álmosan, majd meghúztam az üveget. Odanyújtottam a véres flakont és visszamásztam az óvó karok közé.
- Tökéletes időzítés. – ő is ivott az üvegből és félredobta azt. – Te nem vagy egy kicsit álmos? – kérdezte vigyorogva.
- Csak egy picit. – Damont magam mellé húztam és a mellkasára fektettem a fejemet. Mindennap így akartam lefeküdni és felkelni. Damon karjai közt.
**
Mikor felébredtem üres volt az ágy. Egy pillanatra rossz érzés fogott el, de mikor meghallottam a whiskeys üvegek csörgését tudtam, hogy nincs semmi baj. Magamra kaptam az alsóneműmet és kivettem egy inget a szekrényből. Lementem, de Damon nem volt egyedül. Stefan és Elena is ott voltak a nappaliban.
- Jó reggelt. – köszöntem mindenkinek.
- Reggelt? Tudod, hogy mennyi az idő? – mondta a férfi piszkálódva.
- Fogalmam sincs. – nevettem fel.
- Pontosan fél 12.
- Uristen. – mondtam hitetlenül. – Miért nem keltettél fel?
- Keltettelek volna fel?
- Megtehetted volna! – feleltem pimaszul, majd mellé ültem és megcsókoltam.
- A konyhába leszünk. – mondta egyszerre Stefan és Elena. Mindketten felnevettünk.
- Szörnyen unalmas vagy ha alszol.
- Sajnálom, nagy megerőltetés veled tölteni az éjszakát.
- Ezt bóknak veszem. Reggelit?
- Majd otthon. Sietnem kéne, mert Katy már biztos aggódik.
- Hazavigyelek?
- Megköszönném.
- Menjünk még fel egy kicsit? – kérdezte kaján mosollyal az arcán.
- Még fel kell öltöznöm. – feleltem spontán.
- felértünk a szobájába, leült és nézte, ahogy öltözöm.
- Jól áll neked az ingem. – mondta elismerően.
- Köszönöm.
- Mit csinálsz ma?
- Megmutatom Katynek a várost, utána átjöhetnél. Indulhatunk.
Még gyorsan felkaptam a cipőmet és indulásra készen álltam. Nem nagy kedvem volt ahhoz, hogy idegenvezetőt játsszak, de ennyivel tartozom neki, ha már az első éjszakáján egyedül kellett lennie.
Negyedóra alatt hazaértünk.
- Majd hívj, ha jöhetek.
- Rendben. Szia. – mondtam, majd egy gyors puszit adtam neki. – És köszönök mindent. – válaszul egy ellenállhatatlan mosolyt kaptam.
Mikor beléptem a házba láttam Katy-t, ahogy a nappaliban nézi a tv-t.
- Szia, bocsi, hogy ilyen későn jöttem.
- Szia. Semmi baj, megértem. – felelt fülig érő mosollyal. Hát igen, ő mindg is egy energiabomba volt. Pozitív gondolkodással, hihetetlenül nagy optimista volt. Tiszteltem ezért. – Részleteket kapok?
- Mindenképpen.
- Remek. Mikor megyünk városnézőbe?
- Örülök, hogy teli vagy energiával, de nekem szükségem lenne egy forró fürdőre és egy kávéra. Max egy óra és mehetünk.
- Rendben, addig még elmegyek valamerre, jó?
- Hú, de titokzatos vagy. Jól van, ha van dolgod, intézd el.
- Egy óra és itthon vagyok, puszi.
Tulajdonképpen nem tudtam felfogni, hogy mi dolga lehet, ha csak 1 napja van itt. Örülök, hogy nem unatkozik. Jobb is, hogy elment, rettenetesen éhes voltam. Vettem egy forró fürdőt, köntösbe csináltam meg a kávé, addig még kész nem lett kiválasztottam, hogy mit veszek fel. Gyorsan felöltöztem és a kávéfőző sípolása kisebb szívrohamot okozott.
Leültem a bögrével a kanapéra és gondolatban újraéltem a tegnap estét. Damon, mintha megérezné, hogy rá gondolok. Egy pillanat alatt ott ült mellettem.
- Hogy jöttél be? – kérdeztem hitetlenkedve.
- Nyitva hagytad az ablakot. – mondta nevetve. – De nem azt mondta, hogy Katyvel leszel délután?
- Nemsokára itthon lesz, csak még elintéz valamit.
- Egy napja van itt, de már dolga van? Nem semmi. Lehet, hogy bepasizott.
- Előfordulhat. Amúgy van valami terved, hogy oldjuk meg a Kathrine ügyet?
- Odaadhatnánk neki egy hamis nyakláncot. Ennél használhatóbb ötletem nincsen, de dolgozom rajta. – válaszolta bíztatóan.
- Majd én próbálok kitalálni valamit.
- Ha jól hallom most jön. Majd hívj. – mondta, majd felsietett az emeletre. Mielőtt Katy belépett volna az ajtón, magamra öltöttem a boldog, mosolygós álarcomat.
- Megjöttem. Na, látom jót tett az a plusz egy óra.
- Abszolút. Merre is jártál? – érdeklődtem.
- A Grillben találkoztam valakivel. – mondta titkolózva.
- Már is összeismerkedtél valakivel? Szabad tudnom, hogy ki a szerencsés?
- Jeremy. – mondta büszkén.
- Mármint Jeremy Gilbert? – kérdeztem a meglepettségemet leplezve.
- Igen. – hangzott a határozott válasz.
- Jó reggelt. – köszöntem mindenkinek.
- Reggelt? Tudod, hogy mennyi az idő? – mondta a férfi piszkálódva.
- Fogalmam sincs. – nevettem fel.
- Pontosan fél 12.
- Uristen. – mondtam hitetlenül. – Miért nem keltettél fel?
- Keltettelek volna fel?
- Megtehetted volna! – feleltem pimaszul, majd mellé ültem és megcsókoltam.
- A konyhába leszünk. – mondta egyszerre Stefan és Elena. Mindketten felnevettünk.
- Szörnyen unalmas vagy ha alszol.
- Sajnálom, nagy megerőltetés veled tölteni az éjszakát.
- Ezt bóknak veszem. Reggelit?
- Majd otthon. Sietnem kéne, mert Katy már biztos aggódik.
- Hazavigyelek?
- Megköszönném.
- Menjünk még fel egy kicsit? – kérdezte kaján mosollyal az arcán.
- Még fel kell öltöznöm. – feleltem spontán.
- felértünk a szobájába, leült és nézte, ahogy öltözöm.
- Jól áll neked az ingem. – mondta elismerően.
- Köszönöm.
- Mit csinálsz ma?
- Megmutatom Katynek a várost, utána átjöhetnél. Indulhatunk.
Még gyorsan felkaptam a cipőmet és indulásra készen álltam. Nem nagy kedvem volt ahhoz, hogy idegenvezetőt játsszak, de ennyivel tartozom neki, ha már az első éjszakáján egyedül kellett lennie.
Negyedóra alatt hazaértünk.
- Majd hívj, ha jöhetek.
- Rendben. Szia. – mondtam, majd egy gyors puszit adtam neki. – És köszönök mindent. – válaszul egy ellenállhatatlan mosolyt kaptam.
Mikor beléptem a házba láttam Katy-t, ahogy a nappaliban nézi a tv-t.
- Szia, bocsi, hogy ilyen későn jöttem.
- Szia. Semmi baj, megértem. – felelt fülig érő mosollyal. Hát igen, ő mindg is egy energiabomba volt. Pozitív gondolkodással, hihetetlenül nagy optimista volt. Tiszteltem ezért. – Részleteket kapok?
- Mindenképpen.
- Remek. Mikor megyünk városnézőbe?
- Örülök, hogy teli vagy energiával, de nekem szükségem lenne egy forró fürdőre és egy kávéra. Max egy óra és mehetünk.
- Rendben, addig még elmegyek valamerre, jó?
- Hú, de titokzatos vagy. Jól van, ha van dolgod, intézd el.
- Egy óra és itthon vagyok, puszi.
Tulajdonképpen nem tudtam felfogni, hogy mi dolga lehet, ha csak 1 napja van itt. Örülök, hogy nem unatkozik. Jobb is, hogy elment, rettenetesen éhes voltam. Vettem egy forró fürdőt, köntösbe csináltam meg a kávé, addig még kész nem lett kiválasztottam, hogy mit veszek fel. Gyorsan felöltöztem és a kávéfőző sípolása kisebb szívrohamot okozott.
Leültem a bögrével a kanapéra és gondolatban újraéltem a tegnap estét. Damon, mintha megérezné, hogy rá gondolok. Egy pillanat alatt ott ült mellettem.
- Hogy jöttél be? – kérdeztem hitetlenkedve.
- Nyitva hagytad az ablakot. – mondta nevetve. – De nem azt mondta, hogy Katyvel leszel délután?
- Nemsokára itthon lesz, csak még elintéz valamit.
- Egy napja van itt, de már dolga van? Nem semmi. Lehet, hogy bepasizott.
- Előfordulhat. Amúgy van valami terved, hogy oldjuk meg a Kathrine ügyet?
- Odaadhatnánk neki egy hamis nyakláncot. Ennél használhatóbb ötletem nincsen, de dolgozom rajta. – válaszolta bíztatóan.
- Majd én próbálok kitalálni valamit.
- Ha jól hallom most jön. Majd hívj. – mondta, majd felsietett az emeletre. Mielőtt Katy belépett volna az ajtón, magamra öltöttem a boldog, mosolygós álarcomat.
- Megjöttem. Na, látom jót tett az a plusz egy óra.
- Abszolút. Merre is jártál? – érdeklődtem.
- A Grillben találkoztam valakivel. – mondta titkolózva.
- Már is összeismerkedtél valakivel? Szabad tudnom, hogy ki a szerencsés?
- Jeremy. – mondta büszkén.
- Mármint Jeremy Gilbert? – kérdeztem a meglepettségemet leplezve.
- Igen. – hangzott a határozott válasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése