Sziasztok.:) itt is van a 8. fejezet.:DD remélem mindenkinek tetszeni fog.:)
VIII. Új vendég.
Amikor tudatosult bennem, hogy gyakorlatilag bent voltam Stefan szobájában összeszorult a gyomrom. Elena lágy hangja szorongással töltött el. Holott tudtam, hogy ő ember és szinte meg se kell erőltetnem magam, hogy átlépjem ezt az akadályt. Megfordultam, hogy a szemébe nézzek. De nem Elena volt az, hanem Kathrine. Nagy kő esett le a szívemről. Még a hangjuk is ugyanolyan…
- Megijesztettél. Épp megpróbálom megkeresni azt, amiért jöttem.
- Nagyon helyes, de a Grillbe vannak.
- Attól még lehet, hogy itt van. – reménykedtem, hogy Damon ebből a beszélgetésből nem hall semmit, reméltem, hogy valamivel nagyon el van foglalva.. mondjuk a dobozok elpakolásával és nem tud meg semmit.
- Mindig magánál hordja. De azért sok szerencsét! – mondta majd eltűnt.
Nem értem, hogy minek kell mindennap emlékeztetnie a ’feladatomra’. Nem feledkeztem meg róla. nem húztam már tovább az időt, lementem, mert így is gyanús, hogy eddig maradtam fent.
- Mit csináltál eddig? – kérdezte hitetlenül.
- Rendbe szedtem magam.
- Nők! – mondta fintorogva, amin elnevettem magam.
- Mi lesz mára a program? – kérdeztem önfeledten. Tisztában voltam vele, hogy minél előbb meg kell találnom az ékszert, de ez valahogy nem érdekelt, ha Damon közelében voltam.
- Nem tudom. – felelte, majd átfogta a derekamat és az ölébe ültett.
- Hm.. mivel csak dél van, mi lenne, ha ebédelnénk, elmennék és aztán estére valami programot szerveznénk?
- Nekem jó, mit csinálsz délután?
- Egyik ismerősöm kiköltözik ide Amerikába. Nálam fog lakni.
- Remélem ez az ismerősöd nem férfi, ugyanis nem szeretnék vetélytársat.
Hitetlenül néztem rá, hogy képes ilyet feltételezni, majd elmosolyodva csak ennyit mondtam:
- Katynek hívják, de nem szeretném, ha a vetélytársam lenne.
Kaján vigyorral nézett, válaszként megcsókolt. Ez mindenféle válasszal felért. Damon egyre vadabbul csókolt és keze már a pólóm alatt járt. És mint mindig, megzavartak minket.
- Megjöttünk! – Stefan hangja villámcsapásként ért a tudatomba, Elena nevetése betöltötte a teret. Nem volt annyi időm, hogy kipattanjak Damon öléből. – Oh, bocsánat. Fel is megyünk, nem zavarunk titeket. – mondta Stefan nevetve.
- Csak mi lehetünk ennyire pechesek. – fejemet a férfi vállának döntöttem.
- Talán nem a nappaliban kéne. – mosolyodott el.
- Igaz.
- Szíverősítőt?
- Kérek! – kimásztam az öléből, de mikor elindult elkaptam a kezét és magamhoz húztam egy csókért.
Mikor lement szabadjára engedtem a fantáziámat. Mi lett volna, ha Stefanék nem jönnek haza. Ha csak egy óra múlva jönnek? De ennek így kellett történnie.
Damon hamar visszaért, kezembe nyomott egy zacskó vért.
- Katy mikor érkezik?
- Oh, ennyire érdekel? Amúgy 2-kor száll le a gépe.
- Érte mész a reptérre?
- Igen, elkísérsz?
- Igen, utána szervezem az estét.
- Remek. Mehetünk is. – megittam az utolsó kortyot, majd indulásra készen felpattantam a kanapéról.
Beszálltunk a kocsiba és másfél óra út után odaértünk. Felhívott Katy, hogy 20 perc és kiér, várjuk meg a kijáratnál.
- Remélem, nem sietsz.
- Ráérek. – megfogta a kezemet és kéz a kézben sétáltunk le-föl a kijárat előtt.
- Még mindig nem fogtam fel.
- Mit? – kérdezte kiváncsian Damon.
- Azt, hogy így vagyunk. – mondtam elpirulva-
- Pedig ideje lesz megszoknod, hogy van barátod.
- Igyekszem.
- Tényleg, a barátnőd tud rólad?
- Nem, azt se tudja, hogy léteznek vámpírok. Érzékeny és tiszta lelkű emberke, az a igazi jó kislány.
- Hm…
- A fantáziádat hanyagold előttem, ha róla lesz szó, oké? – mondtam halványan elmosolyodva.
- Hé, nyugi. Nem ismersz még eléggé.
- Az meglehet, de most legyél barátságos. Ott jön!
- Arra a fekete szoknyás, rózsaszín pólójú és tipegőjű lányra gondolsz? – kérdezte hitetlenkedve és szinte már fulladozva a nevetéstől.
- Igen, rá. Legyél vele kedves.
- Hát ez tényleg a jó kislány kategória. – szólt még mindig felszabadultan.
- Javíthatatlan vagy. – mondtam nevetve.
A szőke hajú Katy fülig érő mosollyal jött felénk.
- Stephanie, de jó újra látni. – szólt boldogan, majd szorosan átölelt.
- Szia Katy. Hadd mutassam be a barátomat, Damont.
- Hello!
- Szia, örülök, hogy megismertelek. Annyira jó, hogy végre talált magának valakit. – áradozott.
- Nos, mehetünk? – kérdezte Damon türelmetlenül.
- Persze, hoznád Katy csomagjait?
A férfi szó nélkül engedelmeskedett, felkapta a csomagokat és elindultunk az autó felé.
- Köszönöm, Damon. – mondta lelkesen a szőkeség. – Annyira szép Amerika. Alig vagyok itt egy órája, de máris beleszerettem ebbe a helybe.
- Mystic Fallst egyenesen imádni fogod. – mondta Damon.
- Ebben biztos vagyok! – helyeseltem.
Odaértünk a kocsihoz és amint beültünk Damon már húzta a száját.
- Hé, legyél egy kicsit lelkesebb. Legalább a kedvemért. – kérleltem.
- Mázlija van, hogy a te barátnőd.
- Nagyon köszönöm.
Mikor hazaértünk Mystic Fallsba egyből a házhoz vittük.
- Mostantól itt fogsz lakni. – mondtam jó kedvűen.
- Nagyon szép ez a ház. Remélem nem baj, hogy estére elmegyek, előadást kell tartanom.
- Nem baj, mi is programot terveztünk estére.
- Értem, hajnalba jövök csak haza. Merre van a szobám?
- Lépcsőn fel és balra a második ajtó.
- Köszi, bepakolok. – Damon már egyből nyúlt volna a csomagokért. – Megoldom, köszi.
- Na látod, tudsz te ha akarsz. – mondtam neki. A kezem a mellkasán pihent.
- Tudod, hogy kiért tettem. – felelt kaján mosollyal.
- Tudom. – mondtam hálásan.
- Magatokra hagylak titeket, 8-ra érted jövök.
- Rendben. Szia.
Búcsúzóul adott egy gyors puszit. Sietve mentem fel az emeletre.
- Damon el is ment? – kérdezte Katy.
- Igen.
- Mindent tudni akarok!
Csajos „délutánt” tartottunk. Mindent megbeszéltünk. Pillanatok alatt fél 8 lett. El kezdtem készülődni és óramű pontossággal kopogott be Damon.
- Mehetünk?
- Megijesztettél. Épp megpróbálom megkeresni azt, amiért jöttem.
- Nagyon helyes, de a Grillbe vannak.
- Attól még lehet, hogy itt van. – reménykedtem, hogy Damon ebből a beszélgetésből nem hall semmit, reméltem, hogy valamivel nagyon el van foglalva.. mondjuk a dobozok elpakolásával és nem tud meg semmit.
- Mindig magánál hordja. De azért sok szerencsét! – mondta majd eltűnt.
Nem értem, hogy minek kell mindennap emlékeztetnie a ’feladatomra’. Nem feledkeztem meg róla. nem húztam már tovább az időt, lementem, mert így is gyanús, hogy eddig maradtam fent.
- Mit csináltál eddig? – kérdezte hitetlenül.
- Rendbe szedtem magam.
- Nők! – mondta fintorogva, amin elnevettem magam.
- Mi lesz mára a program? – kérdeztem önfeledten. Tisztában voltam vele, hogy minél előbb meg kell találnom az ékszert, de ez valahogy nem érdekelt, ha Damon közelében voltam.
- Nem tudom. – felelte, majd átfogta a derekamat és az ölébe ültett.
- Hm.. mivel csak dél van, mi lenne, ha ebédelnénk, elmennék és aztán estére valami programot szerveznénk?
- Nekem jó, mit csinálsz délután?
- Egyik ismerősöm kiköltözik ide Amerikába. Nálam fog lakni.
- Remélem ez az ismerősöd nem férfi, ugyanis nem szeretnék vetélytársat.
Hitetlenül néztem rá, hogy képes ilyet feltételezni, majd elmosolyodva csak ennyit mondtam:
- Katynek hívják, de nem szeretném, ha a vetélytársam lenne.
Kaján vigyorral nézett, válaszként megcsókolt. Ez mindenféle válasszal felért. Damon egyre vadabbul csókolt és keze már a pólóm alatt járt. És mint mindig, megzavartak minket.
- Megjöttünk! – Stefan hangja villámcsapásként ért a tudatomba, Elena nevetése betöltötte a teret. Nem volt annyi időm, hogy kipattanjak Damon öléből. – Oh, bocsánat. Fel is megyünk, nem zavarunk titeket. – mondta Stefan nevetve.
- Csak mi lehetünk ennyire pechesek. – fejemet a férfi vállának döntöttem.
- Talán nem a nappaliban kéne. – mosolyodott el.
- Igaz.
- Szíverősítőt?
- Kérek! – kimásztam az öléből, de mikor elindult elkaptam a kezét és magamhoz húztam egy csókért.
Mikor lement szabadjára engedtem a fantáziámat. Mi lett volna, ha Stefanék nem jönnek haza. Ha csak egy óra múlva jönnek? De ennek így kellett történnie.
Damon hamar visszaért, kezembe nyomott egy zacskó vért.
- Katy mikor érkezik?
- Oh, ennyire érdekel? Amúgy 2-kor száll le a gépe.
- Érte mész a reptérre?
- Igen, elkísérsz?
- Igen, utána szervezem az estét.
- Remek. Mehetünk is. – megittam az utolsó kortyot, majd indulásra készen felpattantam a kanapéról.
Beszálltunk a kocsiba és másfél óra út után odaértünk. Felhívott Katy, hogy 20 perc és kiér, várjuk meg a kijáratnál.
- Remélem, nem sietsz.
- Ráérek. – megfogta a kezemet és kéz a kézben sétáltunk le-föl a kijárat előtt.
- Még mindig nem fogtam fel.
- Mit? – kérdezte kiváncsian Damon.
- Azt, hogy így vagyunk. – mondtam elpirulva-
- Pedig ideje lesz megszoknod, hogy van barátod.
- Igyekszem.
- Tényleg, a barátnőd tud rólad?
- Nem, azt se tudja, hogy léteznek vámpírok. Érzékeny és tiszta lelkű emberke, az a igazi jó kislány.
- Hm…
- A fantáziádat hanyagold előttem, ha róla lesz szó, oké? – mondtam halványan elmosolyodva.
- Hé, nyugi. Nem ismersz még eléggé.
- Az meglehet, de most legyél barátságos. Ott jön!
- Arra a fekete szoknyás, rózsaszín pólójú és tipegőjű lányra gondolsz? – kérdezte hitetlenkedve és szinte már fulladozva a nevetéstől.
- Igen, rá. Legyél vele kedves.
- Hát ez tényleg a jó kislány kategória. – szólt még mindig felszabadultan.
- Javíthatatlan vagy. – mondtam nevetve.
A szőke hajú Katy fülig érő mosollyal jött felénk.
- Stephanie, de jó újra látni. – szólt boldogan, majd szorosan átölelt.
- Szia Katy. Hadd mutassam be a barátomat, Damont.
- Hello!
- Szia, örülök, hogy megismertelek. Annyira jó, hogy végre talált magának valakit. – áradozott.
- Nos, mehetünk? – kérdezte Damon türelmetlenül.
- Persze, hoznád Katy csomagjait?
A férfi szó nélkül engedelmeskedett, felkapta a csomagokat és elindultunk az autó felé.
- Köszönöm, Damon. – mondta lelkesen a szőkeség. – Annyira szép Amerika. Alig vagyok itt egy órája, de máris beleszerettem ebbe a helybe.
- Mystic Fallst egyenesen imádni fogod. – mondta Damon.
- Ebben biztos vagyok! – helyeseltem.
Odaértünk a kocsihoz és amint beültünk Damon már húzta a száját.
- Hé, legyél egy kicsit lelkesebb. Legalább a kedvemért. – kérleltem.
- Mázlija van, hogy a te barátnőd.
- Nagyon köszönöm.
Mikor hazaértünk Mystic Fallsba egyből a házhoz vittük.
- Mostantól itt fogsz lakni. – mondtam jó kedvűen.
- Nagyon szép ez a ház. Remélem nem baj, hogy estére elmegyek, előadást kell tartanom.
- Nem baj, mi is programot terveztünk estére.
- Értem, hajnalba jövök csak haza. Merre van a szobám?
- Lépcsőn fel és balra a második ajtó.
- Köszi, bepakolok. – Damon már egyből nyúlt volna a csomagokért. – Megoldom, köszi.
- Na látod, tudsz te ha akarsz. – mondtam neki. A kezem a mellkasán pihent.
- Tudod, hogy kiért tettem. – felelt kaján mosollyal.
- Tudom. – mondtam hálásan.
- Magatokra hagylak titeket, 8-ra érted jövök.
- Rendben. Szia.
Búcsúzóul adott egy gyors puszit. Sietve mentem fel az emeletre.
- Damon el is ment? – kérdezte Katy.
- Igen.
- Mindent tudni akarok!
Csajos „délutánt” tartottunk. Mindent megbeszéltünk. Pillanatok alatt fél 8 lett. El kezdtem készülődni és óramű pontossággal kopogott be Damon.
- Mehetünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése