Íme máris elhoztam a 6. fejezetet.:DD fontos hozzáfűzni valóm most akad: Jenna él! mivel én úgy képzeltem el, hogy a Klaus féle rituálé meg se történt. mindenki épségben túlélte Klaus ottlétét Mystic Fallsban. :D és ami most esetleg homályos, az világos lesz a következő részekben.! remélem mindenkinek tetszeni fog.:)
VI. Előkészületek
A berendezkedés gyorsan ment. Néhány bútort a Salvatore-ház padlásáról hoztunk. Épp a ruháimat pakoltam, mikor megcsörrent a telefon.
- Szia Damon.
- Hello. Nem szeretnél tartani egy lakásavató bulit?
- Te a gondolataimban olvasol? – kérdeztem hitetlenkedve.
- Mindig is tehetséges voltam. – mondta önelégülten.
- Na jó, ez hagyjuk. – feleltem nevetve. – Egyébként, igen, szeretnék tartani egy jó kis bulit, de nem tudnék igazából hívni senkit.
- Akkor mit szólnál egy lakásavató-barát szerzős bulihoz?
- Jó ötlet. A szervezést és a vendéglistát rád bízom.
- Csak szedd rendbe a házat.
- Meglesz. Szia. – azzal mindkettőnk letette a telefont. Nagyon izgatott lettem.
Eddig még soha nem volt saját lakásom, erre kaptam egy kisebb palotát, ami az én igényeimhez elég lett volna. Volt két szoba, egy nappali, egy konyha és egy előszoba. Nekem ez bőven sok volt.
**
Damon két napig szervezte a bulit. Meghívta a szűk baráti kört. Szombati nap volt. Délelőtt váratlanul betoppant és lelkesen tologatni kezdte a szekrényeket, asztalokat.
- Még is mennyi embert hívtál, hogy ennyi helyre lesz szükség?
- Jön Stefan, Elena, Caroline, Tyler, Bonnie, Jeremy, Ric és Jenna. Na meg a főszervező. – mutatott magára kaján vigyorral.
- Remek. Vacsorázós bulit terveztél, ugye?
- Igen, tudsz főzni?
- Képzeld el, hogy tudok. – mondtam büszkén.
- Akkor jót tett az olasz kiruccanásod. De azért itt maradok, nehogy felgyújtsd a házat.
- Haha! Felőlem, de mindent úgy csinálunk, ahogy én mondom. – szögeztem le.
- Igenis, nem vitatkozom. Valami egyszerű kaja jó lesz?
- Tökéletes. Italok?
- Férfiaknak whiskey, hölgyeknek bor és likőr. Megfelel?
- Abszolút. Mikorra jönnek a vendégek?
- 8-ra.
- Uristen, még csak 10 óra van, mit csinálunk mi addig?
- Beszélgetünk és főzünk. – mondta a legnagyobb egyszerűséggel. – Ja és Elena olyan 3 körül áthozza a dekorációt. Majd azt is fel kell rakni.
- Értettem. Hát nem fogunk unatkozni, csak az este sikerüljön jól.
- Jó lesz, bízz bennem!
Órákon keresztül beszélgettünk; poharakat, tányérokat törölgettünk; már megterítettünk; kikészítettük a pultra a poharakat; előre elkészítettünk mindent. És villámgyorsan 3 óra lett, jött Elena két nagy doboz dekorációval.
- Köszönöm! – mondtam neki barátságosan.
- Nagyon szívesen. Nem kell segíteni?
- Nem köszi, jól haladunk.
- Rendben, este találkozunk. Sziasztok.
- Szia.
A két nagy dobozt leraktam a nappaliba.
- Milyen stílust szeretnél? Elena bulija ’modern’ stílusú volt, ami a kinézetet illette. De ebből a szettből ki lehet hozni egy régies stílust is. – magyarázta kissé beleélve magát a szerepébe Damon.
- Te ennyire otthon vagy ebben a témában? – kérdeztem csodálkozva.
- Dehogy, csak végig kellett hallgatnom Caroline kiselőadást a dekorációval kapcsolatba Elena bulija előtt. – mondta nevetve.
- Értem. – szóltam fülig érő mosollyal. – Nem lenne egyszerűbb, ha megkérnénk, hogy segítsen?
- Te tudsz valamit. Fel is hívom.
Amíg Damon telefonált én belehallgattam azokba a zenékbe, amit hozott. Az egyik CD-n lassú számok volt, a másikon pedig pörgősebbek. Természetesen az utóbbit választottam. Szinte pánikrohamot kaptam, hogy mi lesz, ha nem jövök ki az emberekkel. Bízom benne, hogy jól fogjuk magunkat érezni.
- Fél óra és itt lesz.
- Rendben, addig készítsük elő a kajákat, hogy ne kelljen kapkodni.
- Akkor irány a konyha.
Még mindig fogalmam sincs, hogy Damon honnan tud főzni. Meglepetten néztem, hogy mindent úgy csinált, mintha mindennap ezt csinálná. Az egészséges ugratás, heccelés ott volt közöttünk. De amikor véletlenül összeért a kezünk, vagy csak bénán egymásnak mentünk akkor elmondhatatlanul vágytam az érintésére, csókjára. Álmodozásomat a csengő hangja törte meg, biztos Caroline az. Nem bántam, hogy kizökkentett az álomvilágból, legalább koncentrálni tudtam a valóságra. Az ajtóhoz siettem és nagy mosollyal nyitottam ki az ajtót.
- Szia. Biztos te vagy Caroline. Stephanie vagyok.
- Hú, de feldobott valaki. Igen, örülök, hogy megismerhetlek.
- Szintúgy, gyere be. Bocsi a kupiért.
- Ugyan, semmi gond. Miben is kéne, hogy segítsek?
- A dekoráció. Nagyon nem értünk hozzá. – feleltem.
- Oh, hát akkor a legmegfelelőbb embert hívtátok.
- Ebben biztos voltam. Régi stílust szeretnék. Vettem néhány gyertyát, megadja majd a hangulatot.
Két teljes órán keresztül díszítettük a házat. Hulla fáradt lettem a végére, de megérte. A ház gyönyörű lett. A csillárról ballonok lógtak le, amikben gyertya égett. Félhomály volt az egész házban. Egykét asztali lámpával rásegítettünk és elég hangulatos lett.
- Köszönöm a segítséget.
- Szívesen, este jövünk. Puszi.
- Szia! – mondtam, majd becsuktam az ajtót és bementem a konyhába Damonhöz. – Huh, ez is megvan. Bocsi, hogy itt mindent neked kellett csinálni.
- Semmi baj, neked is megvolt a dolgod.
- Most már megleszek. Kevesebb, mint 2 óra múlva kezdődik a buli. Szóval nyugodtan menj haza.
- Jól van. Hívj, ha kell még a segítség.
. Innentől megleszek. Köszönök mindent.
- Nincsmit. – mondta.
Akaratlanul pár másodperc múlva már a tekintetem az ajkain csücsült. Észrevehette, mert kissé elmosolyodott, majd közelebb hajolt. Telefoncsörgés zavarta meg a pillanatot. Remek. Eléggé zavarban voltam, ezért hátráltam két lépést. Kissé feszélyezve túrtam össze-vissza hosszú szőkésbarna hajamat.
- Öhm, Stefan volt, hogy mikor érek haza. Megyek is, majd este találkozunk. Szia. – mondta, majd egy gyors búcsú puszit adott az arcomra.
- Szia. – csalódott voltam. Majdnem összejött. Majdnem megcsókolt.
*
Minden kész lett mire jöttek a vendégek. Csinosan, frissen és egy óriási mosollyal az arcomon nyitottam ajtót a leendő barátaimnak. A buli kezdetét vette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése