XII. Az örök élet titka.
*Damon szemszöge*
Nem lepett meg Klaus tette. De mennyire érdekes, hogy Kristen pont akkor jött, mikor Klaus elrabolta Stephaniet…
De a boszorkány segít nekem, elment valami varázsigét keresni annak a korcsnak a megölésére. Én addig a terven agyaltam, amit annyira nem volt könnyű kitalálni, hogy nem tudom, hogy miért pont Kathrine, vagy mi célja a nyaklánccal.
Stefan hazaért és önfeledten sétálgatott a lakásban, miközben engem szétvetett az ideg. Már a harmadik pohár whiskeyért mentem le, mikor feltűnt neki, hogy valami nincs rendben.
- Damon, mitől vagy ennyire feszült? – kérdezte. Egy pillanatig haboztam a válasszal, de nem ártok senkinek, ha elmondom, hogy mit történt.
- Stephaniet elrabolták.
- Mikor? – kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Ma.
- Mégis miért?
- Klaus és Kathrine valami oknál fogva összedolgoznak. Kathrine megfenyegette Stephaniet, mivel nem tudta teljesíteni, amit mondott neki, elrabolták. És most nekem kell befejeznem, azt, amit elkezdett.
- Tudok valahogy segíteni?
- Kathrine tartozik valamivel Kalusnak?
- Nem tudok róla.
- Mert csak úgy biztos nem segítene neki.
Stefan még pár percig hallgatott.
- Kathrine segített megszökni Klaustól..
- Hogy mi? – kérdeztem megdöbbenve. – Azt mondtad, hogy ő engedett el.
- Csak el akart engedni, miután odaadtam volna neki Elena nyakláncát.
- És hogy tudtál az igézése alól felszabadulni?
- Kathrinetől kapott verbénát ittam azelőtt, hogy újra megigézett volna.
- A nyaklánc segítségével akar kapcsolatba lépni az ősi boszorkányokkal, igaz?
- Igen.
- Mi célja van ezzel?
- Azt én sem tudom.
- Van egy ötletem. – mondtam, majd felment a szobámba. Tárcsáztam Kristen számát, amint felvette köszönés nélkül belekezdtem a mondandómba.
- Siess a varázsigével, megvan a terv.
- Fél óra és megvagyok vele, hívtam még egy boszorkányt, így könnyebben fog menni. – magyarázta.
- Nem érdekel, hogy hányan vagytok, csak meg tudjátok ölni! – azzal lenyomtam a mobilt. Most ideje Kathrinet hívni. Egyből felvette.
- Ez gyorsan ment. – szólt bele a készülékbe.
- Tételezzük fel, hogy megvan a nyaklánc.
- Ne csak tételezzük, legyen is meg! Klaus megöli még Elenát is azért a nyakláncért.
- Ugyan, te nem Elenát félted, hanem magadat. Mivel zsarol? – Kathrine hosszasan hallgatott. Egy szót sem szólt. – Van egy tervem, hogy hogy fogjuk megölni őt. – érezni lehetett, hogy a nő erre a mondatra, mintha meglátta volna a fényt az alagút végén.
- Azzal fenyeget, mint mindenki mást, hogy megöl.
- Ez túl eredeti ötlet, sosem gondoltam volna. – mondtam nevetve. – Akkor segítesz?
- Igen, mit kell tennem?
Elmagyaráztam a tervem minden egyes vázlatpontját. Nem kételkedtem abban, hogy Kathrine nem fog segíteni. Túlságosan önző volt, csak a saját érdekeit tartotta szem előtt. Idehívtam a panzióba. Még ide nem ért Stefannal beszéltem.
- Csak ne mondj el semmit erről Elenának, rendben?
- Rendben, de nem ártana neki szólni, hogy vigyázzon magára.
- Ne szólj neki, gyanakodni fog. Csak legyél vele egész délután és ne lépjetek ki a házból.
Szó nélkül hívta Elenát, hogy átmegy. Ahogy Stefan elment, megjött Kathrine.
- Az öcséd csak nem Elenához ment?
- Féltékeny vagy? – kérdeztem szórakozottan.
- Dehogy, és te?
- Nincs miért. – mondtam komolyan.
- Oh, szóval Elena el is van felejtve, azzal hogy Stephanie visszajött?
- Ehhez neked semmi közöd. – mivel az utamat állta, ezért egy laza mozdulattal arrébb löktem. – Hogy a tárgyra térjünk… Kristen segít nekünk.
- Boszorkány?
- Ismered?
- Hallottam róla, de nem a megbízhatóságáról híres. Ne mond, hogy te megbízol benne!
- Nocsak, ki beszél.. – mondtam félvállról, miközben Stephanie táskájában kutattam a telefonja után. – Eszem ágában sincs benne megbízni. Egyértelmű figyelemelterelés volt az ő váratlan megjelenése. Klausnak dolgozik.
- Te aztán nem vagy semmi. Kit hívsz?
- Először Steph lakótársát, aztán Bonniet.
Katynek mondtam, hogy ma ne számítson arra, hogy Stephanie hazaért, mert a szüleivel lesz és mivel hirtelen döntés volt engem kért meg, hogy szóljak neki.
Bonniet pedig arra kértem, hogy szedjen még össze pár Klaus ellenes boszorkányt. Biztatóan csak annyit mondott, hogy minden meglesz éjfél előtt és Klaus meg fog halni. Neki is mondtam, hogy Elenának erről egy szót se szóljon. Habár Stefanról kinézem, hogy már mindent elkotyogott neki.
Kathrine már lement a nappaliba és éppen a legjobb whiskeymet készült elpusztítani. Gyorsan kikaptam a kezéből, miközben egy rosszalló pillantást vetettem rá, majd mint a legértékesebb tárgyat, úgy tettem vissza a bárpultba.
- Szóval nem tudod, hogy hova vitte Klaus Stephaniet?
- Nem, de ha felhívom azzal, hogy meg van az ékszer, elő fog bújni.
- Ajánlom is, hogy előbújjon.
**
Kathrinne-nel már körülbelül húszadszorra beszéltük át a tervet. Azt akartam, hogy minden gond nélkül történjen. Bonnie hívott, hogy 2 boszorkánnyal és a varázslattal együtt ide jönnek. Nem telt el fél óra és itt voltak. A sors nem éppen kellemes fintora, hogy Kathrine régi boszorkány „barátnőjét“ hívta Bonnie második tagnak. A harmadikat nem ismertem, bár az igazat megvallva nem is érdekelt.
- Boszi, tudsz egy boszorkánybénító hókusz-pókuszt?
- Tudok, miért?
- Mert lenne egy delikvensünk, akiből ki kéne szedni ezt-azt.
- Hozd ide. – mondta.
Felhívtam Kristent, aki mit sem sejtve sétált be a mi kis csapdánkba. El se hiszem, hogy ennyire buta és naiv. Ahogy beért a házba Bonnie elkezdte a varázsigét mondani érthetetlenül. Az egész házban lángra lobbantak a gyertyák. A lány éles fájdalommal rogyott le a földre. Boszi a két keze közé fogta a másik arcát, transzba ejtette, mint annak idején Lukát.
- Klausnak dolgozol? – tette fel az egyszerű kérdést.
- Igen. – válaszolta robotszerűen Kristen.
- Hova vitte Klaus Stephaniet?
- Senkinek nem mondta el.
- Damon, mit akarsz vele csinálni? – kérdezte Bonnie.
- Nem maradhat életben. – kisebb töprengés után így szóltam: - Kérdezd meg tőle, hogy mit akar Klaus az ősi boszorkányoktól. – Bonnienak meg se kellett szólalnia, Kristen válaszolt.
- Az örök élete titkát. – amint ezt kimondta szemei becsukódtak és immár holtan feküdt a földön.
- Sok volt neki ez neki, belehalt. – magyarázta Bonnie.
- Eggyel kevesebb gond. De hogy értette azt, hogy az örök élete titkát? – gondolkodtam magamban.
- Klaus örök életének titka… - mondta Kathrine, majd mindannyian értetlenül néztünk rá és a magyarázatát vártuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése