VII. fejezet.

Sziasztok.:) el is hoztam a 7. részt.:DD remélem mindenkinek tetszeni fog.:)

VII. A meglepő lakásavató.

Már éjfél körül járt az idő, amikor már mindenki elérte azt a pontot, hogy nem szeretne több alkoholt fogyasztani. Érdekes módon Damon nem ivott két pohár whiskeynél többet és én sem ihattam sokat.
Mindenki nagyon rendes és barátságos volt. Caroline-nál már elviselhetőnek tűnik, ha sokat beszél, meg lehet szokni. Tylerral meg nagyon aranyosak. Jenna és Alaric sem volt olyan visszahúzódó egykét pohárka után. Stefant teljes mértékben megértem. Jól választott Elenával. Jeremy és Bonnie is szimpatikusak voltak számomra. Jó barátokra tettem szert, most már ne bánom, hogy visszajöttem.
Damon egész este osztotta a poénokat, csipkelődött és mind jókat nevettünk ezen.
Először Jenna és Ric adták be a derekukat, mondván, ha tovább maradnak, haza sem tudnak majd menni. Hát én ezt így is esélytelennek láttam. Végült Damon vitte őket haza. Utána már sorban mentek el a vendégek. Egyedül Damon maradt segíteni elpakolni.
- Igazán nem kell itt maradnod. Még ezeket elrakom és ennyi. – mutattam a poharakra. 
- És a dekoráció?
- Ne mond már, hogy hajnali 1-kor akarod leszedni a díszítést, majd holnap. – mondtam fáradtan. Abban a pillanatban nem vágytam semmi másra csak egy forró fürdőre és egy ágyra. 
- Ahogy akarod. 
- Megoldom egyedül is.
- Nem iszogatunk még egy keveset? – kérdezte.
- Haza tudsz menni részegen, önkívületi állapotban? – mondtam hitetlenül és egyben viccesen.
- Nem garantálom. – nevetett fel.
- Mert akkor szívesen felajánlom az egyik hálószobát.
- Előre is köszönöm. – felelte, majd kinyitott még egy üveg whiskeyt.
Már körülbelül 2 órája iszogattunk és beszélgettünk. Néha komoly dolgokról, néha pedig csak hajfájásig nevettünk. A lábaim rettenetesen elzsibbadtak és próbáltam felkelni a kanapéról. Amint sikerült lábra állnom megszédültem és egyenesen Damon ölébe landoltam. Hisztérikus nevetésbe fakadtam ki. Már a könnyeim is kicsordultak, ám a férfi arca komoly volt. 
- Jól vagy? – kérdezte halkan.
- Jobban leszek…
És megint! Most már semmi nem volt, ami megakadályozhatta volna.. Ajkaink már milliméterekre voltak egymástól. A gyomrom görcsbe rándult és egész testemmel remegtem. Megcsókolt. Nem tudom, hogy csak az alkohol hatása miatt, vagy tényleg akarta, de megtette. Percekig csókoltuk egymást, mikor egy női hang hallatszott előttünk. 
- Zavarok? – mondta gúnnyal a hangjában.
Egyszerre váltunk ki a csókból. Damon kifejezéstelen arccal bámult a nőre.
- Kathrine?! Mit keresel itt?
- Nem gondoltam volna Damon, hogy ilyen gyorsan túllépsz Elenán. És Staphanie, miért pont ő? Nem volt neked elég az a csalódás, hogy engem szeret? Azt hiszem ezt már megbeszéltük…
A férfi arcára megdöbbenés ült. Nem tudta, hogy én valaha is találkoztam Kathrinnel, főleg azt nem, hogy pont róla beszéltünk.
- Nem kell játszanod a féltékeny nőt, Kathrine. Tudjuk, hogy már nem tartozol hozzá. – mondtam, miközben kikászálódtam a férfi öléből. 
- Nem miatta jöttem. Azt hittem, hogy még tart a party. Hiányoztak az itteni emberek, gondoltam így majd megünneplem a visszatérésemet. De nem erre számítottam. – mondta némi megvetéssel a hangjában. 
- Nos, a bulinak vége, elmehetsz! – feleltem barátságtalanul. 
- Még ne! Előbb mond meg, hogy minek jöttél vissza. – szólt Damon.
- Beláttam, hogy szükségem van rátok. Ezért.. 
- Ha adsz valami értelmes választ, akkor hívj. Most pedig menj el! 
- Nem is zavarok tovább. – mondta, majd elment.
Bárcsak egyszer, valami úgy történne, ahogy én szeretném. 
- Miért is nem mondtad, hogy valami kapcsolatod volt vele? – vont kérdőre.
- Állítottam volna úgy eléd, hogy annak idején az exed megfenyegetett, hogyha a közeledbe megyek, akkor megöl? Hm?
- Megvédtünk volna tőle.
- Még élek, és ha meg akarta volna most is megtehette volna.
- De a következő alkalommal is megteheti.
- Akkor megteszi. – feleltem egyszerűen.
- Úgy mondod, mintha az előbb semmi nem történt volna. Mintha nem csókolóztunk volna.
- De, megtörtént, megcsókoltál. 
Damon, ahogy előttem állt fogva tartott a tekintetével. Még ha akartam se tudtam volna szabadulni. 
- Ne akard magad megöletni!
- Hiányoznék?
- Igen. 
- És akkor így most, hogy is vagyunk? – kérdeztem halvány mosollyal.
- Több mint barátok. – felelte komolyan.
- Örülök neki. – erre csak kissé elmosolyodott és indulni készült.
- De most már tényleg megyek. Jó éjt. – mondta, majd puszit dobott ajkaimra.
Felmentem a szobámba és az ablak előtt Kathrine állt.
- Megszerezted már? – kérdezte nyersen.
- Még nem, de nem ez volt a legmegfelelőbb alkalom, hogy tudasd Damonnek, hogy visszajöttél. 
- Én tudom, hogy melyik a legmegfelelőbb pillanat. Csak szerezd meg Elena nyakláncát, utána eltűnök innen.
- Remélem. Klaus még mindig azt hiszi, hogy Elena halott?
- Elég valószinű. – válaszolta elgondolkodva.
- Szóval nem eshet baja, ugye?
- Csak nem félted őt?
- De igen.
- Inkább magadat féltsed, van egy heted, ha nem lesz meg az ékszer, meghalsz. 
- Világos, nem kell emlékeztetni.
Most már tényleg elment. Damonnek úgy beszéltem a halálról, mintha semmiség lenne. Valójában rettegek attól, hogy egyszer meghalok.
Klaus a nyaklánc segítségével akar az ősi boszorkányokkal kapcsolatba lépni. De hogy mi célból? Fogalmam sincs. És azt még mindig nem értem, hogy Stefant miért engedte el. Megszökött tőle? Vagy róla is azt hiszi, hogy meghalt? Egy biztos – túl fáradt voltam ahhoz, hogy ezen gondolkodjak. 


**


Másnap az egész délelőttöm azzal telt, hogy leszedjem a dekorációt. Mikor ezzel kész voltam átvittem a dobozokat a Salvatore-házba. Kopogás nélkül bementem. Damon ott ücsörgött a nappaliban.
- Szia. Visszahoztam a cuccokat.
Felkapta a fejét, mintha nem hallotta volna, hogy jöttem. A nagy mosolyt le sem tudta letörölni az arcáról. Kikapta a dobozokat a kezemből és eltette máshová.
- Szia. Miért nem hívtál, hogy segítsek?
- Tegnap egésznap nekem segítettél és még vettem volna el tőled a mai délelőttöt is? 
- Semmi érdekeset nem csináltam, megtehetted volna. – mondta.
- Majd máskor ígérem, hogy áthívlak.
- Azt jól teszed. – felelt kaján mosollyal az arcán.
- Felmegyek és megmosom a kezem, mindjárt jövök. – felmentem az emeletre, de a lépcső végén nem a fürdő, hanem Stefan szobája felé vettem az irányt. Hallottam, hogy valaki mögém lép.
- Te mit csinálsz itt?