Sziasztok.:) tegnap nagyon írhatnékom volt, ezért meg is írtam a fight with yourselfnek a negyedik részét, pedig úgy gondoltam, hogy a harmadiknak már nem lesz folytatása. dehát mégis.:D tömény delena.^^ remélem elnyeri mindenki tetszését.:)
Fight with yourself.
Part 4.
Azóta a bizonyos csók óta már eltelt pár nap. Damon és Elena már „normális” párként mutatkoztak mindenki előtt. Nem foglalkoztak azokkal, akik nem nézték jó szemmel a kapcsolatukat, de talán Alaricon és Stefanon kívül mindenki örült annak, hogy végre együtt vannak. Damon még mindig nem volt képes felfogni, hogy ez történt. Ez az érzés, hogy őt választják, eddig ismeretlen volt számára. De most végre megbarátkozott ezzel a ténnyel és boldogabb, mint valaha.
Egyik kora este Elena egyedül volt a Gilbert házban és szórakozottan bámulta a plafont hanyatt fekve az ágyon. Elgondolkodott az alkalmas személyeken, akik elűzhetnék a semmittevését. Eszébe jutott a legmegfelelőbb 'ember'. Maga mellé nyúlt a telefonjáért, majd pár gombnyomás után a füléhez tette a mobilt.
- Kellemes meglepetés! Mit tehetek érted? – kezdte Damon jókedvűen.
- Unatkozom… - vágta rá Elena és be sem kellett fejeznie a mondatát, a férfi már az ablaka alatt várakozott.
- Talán ha kinyitnád az ablakot. – mondta nevetve, majd a lány kipattant az ágyból és teljesítette a kérést.
- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan a segítségemre siettél. – suttogta már a másik ajkaiba.
- Bármikor. – válaszolta kaján vigyorral és megcsókolta a lányt. Elena még mindig beleborzongott a kellemes érzésbe. – Mit szeretnél ma csinálni? – kapott levegő után a vámpír, de egy pillanatra sem szakadt el a másik vágytól éhes ajkaitól.
- Reméltem, hogy majd te kitalálsz valamit. – Elena végül kivált a csókból, de nem hátrált egy lépést sem, vágyott a férfi közelségére.
- Lenne pár ötletem. – ezer wattos mosolyra húzta a száját, mire a lány felnevetett.
- Azzal még várnunk kéne, nem gondolod? – mondta, majd egy gyors puszit adott Damon arcára, amire egy csalódott tekintet volt a válasz. – Nem szeretném most is elsietni.
- Tudom, tudom. – felelte halván mosollyal és most ő adott egy hosszabb puszit a lány homlokára. – Addig is, hogy ne essünk kísértésbe a nagy franciaágy láttán, menjünk le a konyhába és kitalálunk valamit. – Elena beleegyezően bólogatott és megindult az ajtó felé, de Damon felkapta őt és karjában vitte le. Felültette szerelmét a pultra és apró csókokkal ostromolta a másikat. A lány hevesen túrt a férfi hajába, aki már az ajkait árasztotta el könnyed csókokkal.
- Ez most már mindig így lesz? Én hívlak, te jössz és bejárjuk a ház összes helyiségét? – mosolyodott el Elena, aki fejét hátrahúzva meredt az azúrkék szempárba.
- Nincs ellenemre. – válaszolta kajánul Damon, kezei már a másik derekán pihentek. A lány még mindig könyökét a férfi vállára támasztva „kapaszkodott bele” a hajába, így is a lehető legközelebb húzva magához.
- Nem értem, hogy hogy bírtuk eddig egymás nélkül. – szólalt meg Elena hitetlenül.
- Sosem volt szimpatikus a nőknek a rossz énem, és Stefan a megtestesült érzelem és jóság. De nagy részben köszönhető az önuralmamnak, önzetlenségemnek és a te ellenállásodnak. – felelte egyszerűen a férfi.
- De ha azt nézed néha te voltál a legkellemetlenebb személy az életemben…
- Azok csak átmeneti időszakok voltak, sosem tartottak két napnál tovább. – önelégült arccal nézett a másikra.
- Ez a te nagy szerencséd.
- Mondtam már, hogy 1864-ben jobban kedveltél volna.
- Én pedig mondtam már, hogy – kisebb szünetet tartott, majd folytatta – most is kedvellek, sőt szeretlek. Elégedj meg vele. – Damon legbelül örömtáncot járt, ahogy kimondta ezt a lány.
- Én vagyok a világ legelégedettebb férfija.
- Ennek rendkívül örülök. – Elena közelebb hajolt a másikhoz és puha csókot nyomott a szájára.
- Én pedig annak örülök, hogy annak ellenére is így érzel, hogy nem éppen a legveszélytelenebb dolog egy vámpírral járni. – mondta kiválva a csókból és lassan végigsimította a kezével a lány arcát.
- Vállalom ezt a veszélyt, csak ígérd meg, hogy vigyázol magadra. – felelte komolyan. Nem tudta volna elviselni, ha még valakit elveszít, akit szeret.
- Megígérem.
- Bármennyire szeretném azt mondani, hogy csókolj meg, de egyre kényelmetlenebb itt a pulton ülve. – mondta nevetve.
- Ezen javíthatunk. – Damon kezét lejjebb csúsztatta a lány fenekéhez, majd combjánál fogva leemelte a pultról. Elena a férfi dereka köré kulcsolta lábát és homlokát a másik homlokának döntve várta, hogy mire készül a vámpír.
- Mit szeretnél? Hova vigyelek?
- Vissza a szobámba. – suttogta alig hallhatóan. Nem kellett kétszer mondania. Egyik pillanatról a másikra termettek a szoba közepén. – Most már igazán letehetnél.
- Mire készülsz? – kérdezte kíváncsian, majd lábra állította a lányt.
- Alvásra. – vágta rá, mire Damon kaján vigyorral nézett rá. – De előtte még átöltözök. – a férfi már szóra nyitotta volna a száját, de a lány megelőzte. – És megoldom egyedül is.
- Pedig én szívesen segítek. – ajánlotta fel, mire Elena becsukta maga mögött az ajtót. Alig pár perc múlva kijött a lány a fürdőszobából. Egyből belevetette magát az ágyba.
- Lenne kedved csatlakozni? – mutatott maga mellé.
- Örömmel. – odafeküdt Elena mellé, majd átkarolta és így a lány a mellkasára tudta hajtani a fejét. – De azt vettem észre, hogy te álmos vagy. – erre a válasz csak annyi volt, hogy mélyen belefúrta az arcát a másik pólójába, hogy érezze annak kellemes illatát. – Jó éjt! – mondta, majd gyors puszit nyomott a homlokára. Hálát adott a sorsnak, hogy végre megkapta őt, annak ellenére, hogy néha úgy érezte magát, mint aki semmi jót nem érdemel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése