nem bírtam ki.:')

Sziasztok.:D hát, újabb ötletemet vetettem "papírra", még csak a fele van kész. de nem bírtam ki, hogy ne rakjam fel ezt a keveset :) fogalmam sincs, hogy mikor tudom hozni a teljes részt, de erre a hétre tekintve szerintem csak jövőhéten tudom hozni.:/ igyekszem, ígérem!:D ez a oneshot független az eddigi részektől.:D remélem elnyeri mindenki tetszését.:)

It's my choice

- Gyűlöllek ezért! – suttogta kiszakítva magát a csókból Elena. Utálta, hogy sikerült
Damonnek elérnie azt, hogy ennyire akarja őt.

- Tudod, hogy ellenállhatatlan vagyok. – mondta kaján vigyorral. Légszomjjal küszködve bámulták egymást. A lány sosem hitte, hogy ennyire fog vágyni a másik iránt. Meleg, bizsergető érzés járta át a testét, mikor Damon a dereka köré kulcsolta a karját. Hosszú percekig álltak így, majd a férfi egy pillanat alatt lefektette Elenát az ágyra. Nyakát apró csókokkal halmozta el, s mikor ismét a lány ajkaihoz ért, hevesen csókolni kezdte, miközben keze már a pólója alatt járt. Elena óvatosan kihúzta a másik kezét és összekulcsolta az övével.

- Nem ez a megfelelő alkalom. – lihegte alig hallhatóan, majd Damon a hátára feküdve elterült mellette.

- Sajnos tudom. – másik karjával átölelte a lány vállát, aki most már a mellkasán feküdt. Egyáltalán nem érzett csalódottságot, hogy nem történt meg a dolog. Inkább örült, hogy elérte a célját. Elenának ugyanis már nem voltak kétségei az érzéseivel kapcsolatban.

- Büszke lehetsz magadra. – mondta elismerően a lány. Ő sem gondolta, hogy idáig jutnak.

- Küzdő típus vagyok. Ha akarok valamit, azt megvalósítom.

- És milyen érzés? Megkaptad, amit akartál.

- Kimondhatatlan. – felelte széles mosolyra húzva a száját.

- Kathrinet hogyhogy nem sikerült meghódítanod? – kérdezte hitetlenül.

- Elég nehéz lett volna emberként, de vámpírként már nem is érdekelt. Esélyem se lett volna, mindig is Stefant szerette. – ez a név már Elenának nem jelentett semmit. Próbált rá úgy emlékezni, mint amilyen Klaus megjelenése előtt volt, de a szörnyűségek mellett lehetetlen volt. És akármennyire érezte, hogy Kathrinre hasonlít azért, mert mindkét testvért szereti, nem érezte magát 'bűnösnek'. Tudta, hogy nem olyan, mint ő. Mert ő Damont választja.

- De azért valakinél sikerült. – mondta halvány mosollyal.

- Oh, igen. Majdnem másfél év munka csak meghozta a gyümölcsét.

- Megérte. – ránézett az összekulcsolt kezükre és arra gondolt, hogy soha nem akarja elengedni, ha Damon már ennyit harcolt érte. Önszántából még időre lett volna szüksége, de nagy szerencséjére a férfi mindig a szívére hallgatott és ennek köszönhetően tartanak itt.

- Tudod, hogy mi nem hagy nyugodni? – Elena kérdőn nézett rá, majd folytatta. – Azt a búcsúcsókot csak a megnyugtatásomra kaptam, vagy…

- Azért kaptad, mert rettegtem attól, hogy elveszítelek. – félbeszakítva a másikat minden apró, gondosan félretett kétséget kizártak most már.

- Szóval a királylány csókja meggyógyítja a halálosan beteg herceget, igaz? – kérdezte szórakozottan.

- Valahogy így, igen. – nevetett fel a lány.

- A szöszinek saját bejárása van a házba? – szólt hitetlenül, majd lehámozta karjait Elenáról és kipattant az ágyból. – Majd folytatjuk. – a lány még mindig értetlenül nézett a másikra. Búcsúzóul megcsókolták egymást és Damon elhagyta a szobát. Elena zavartan igazgatta az ágyneműjét, mikor Caroline energiabombaként nyitott be a szobájába.