XIV. Együtt, örökké
*Stephanie szemszöge*
Két nap múlva már teljesen jól voltam. Azt a napot csupán egy rossz emléknek könyveltem el. Habár egyszer szörnyű álom képében emlékeztem rá. Ügyet sem vetve ezekre a dolgokra éltem tovább a mindennapjaimat. Számomra unalmas volt ez a két nap, mégis annyi minden történt. Katy visszautazott Olaszországba pár hétre. Ott is előadást tart majd. Tizennyolc éves korára elég szép karriert futott be. Külföldön már volt kiállítása, sőt még egyszer gyakorlati órát is tartott egy középiskolában. S mint említettem, Kathrine elhagyta a várost. Klaus és a húga meghaltak és mondhatni, hogy elég nyugodt napjaim voltak, ami már nagyon hiányzott. Minden visszatért a régi kerékvágásban.
Két nap múlva már teljesen jól voltam. Azt a napot csupán egy rossz emléknek könyveltem el. Habár egyszer szörnyű álom képében emlékeztem rá. Ügyet sem vetve ezekre a dolgokra éltem tovább a mindennapjaimat. Számomra unalmas volt ez a két nap, mégis annyi minden történt. Katy visszautazott Olaszországba pár hétre. Ott is előadást tart majd. Tizennyolc éves korára elég szép karriert futott be. Külföldön már volt kiállítása, sőt még egyszer gyakorlati órát is tartott egy középiskolában. S mint említettem, Kathrine elhagyta a várost. Klaus és a húga meghaltak és mondhatni, hogy elég nyugodt napjaim voltak, ami már nagyon hiányzott. Minden visszatért a régi kerékvágásban.
Már kora este volt, mikor Damon váratlan látogatást tett. Szó nélkül bejött a házba és fülig érő mosollyal köszönt.
- Szia, mit csinálsz? – mondta, majd egy gyors puszit adott a számra.
- Most éppen semmit. – kikapcsoltam a tv-t, ami előtt már vagy egy órája ültem, de fogalmam sem volt, hogy mit is nézek. Leült mellém, majd folytatta tovább.
- Most éppen semmit. – kikapcsoltam a tv-t, ami előtt már vagy egy órája ültem, de fogalmam sem volt, hogy mit is nézek. Leült mellém, majd folytatta tovább.
- Bepótoljuk a Grilles estét?
- Benne vagyok. Mikor megyünk?
- Egy óra múlva itt leszek érted.
- Remek.
Kiviharzott a házból és újra egyedül maradtam a gondolataimmal. Katy nem is töltött itt sok időt, mégis már megszoktam, hogy velem élt. Erre elköltözik... Nem tulajdonítok ennek nagy jelentőséget. Furcsa egyedül élni, ennyi az egész.
mikor már az óra fél nyolcat ütött, el kezdtem tervezni az aznap esti ruhámat. Szettemet egy rövidnadrág, egy pántos felső és egy kis válltáska alkotta. A mai napra tökéletes. Míg melegedett a hajvasaló, addig megittam egy tasak „szíverősítőt”. Damon szavaival élve. Tíz perc alatt begöndörítettem a hajam végét és készen is voltam. Sminkelni pedig nem szeretem magam. Szerintem felesleges, csak elrejti a lány igazi szépségét… Még volt szabad öt percem. Izgatottan járkáltam le-föl a szobám és a fürdőszoba közt. Hol itt, hol ott néztem meg a hajamat vagy a ruhámat. Ezt a tulajdonságomat mindig is betegesnek tartottam. Végül végre hallottam a kopogást az ajtón túlról. Még utolsó finomításként befújtam magamat parfümmel, egy utolsó pillantást vetettem a külsőmre és rohantam is le az emeletről, felkaptam a táskámat és egy levakarhatatlan mosollyal az arcomon nyitottam ajtót. Damon üdvözlésképpen megcsókolt.
- Szia. – mondtam elhaló hangon.
mikor már az óra fél nyolcat ütött, el kezdtem tervezni az aznap esti ruhámat. Szettemet egy rövidnadrág, egy pántos felső és egy kis válltáska alkotta. A mai napra tökéletes. Míg melegedett a hajvasaló, addig megittam egy tasak „szíverősítőt”. Damon szavaival élve. Tíz perc alatt begöndörítettem a hajam végét és készen is voltam. Sminkelni pedig nem szeretem magam. Szerintem felesleges, csak elrejti a lány igazi szépségét… Még volt szabad öt percem. Izgatottan járkáltam le-föl a szobám és a fürdőszoba közt. Hol itt, hol ott néztem meg a hajamat vagy a ruhámat. Ezt a tulajdonságomat mindig is betegesnek tartottam. Végül végre hallottam a kopogást az ajtón túlról. Még utolsó finomításként befújtam magamat parfümmel, egy utolsó pillantást vetettem a külsőmre és rohantam is le az emeletről, felkaptam a táskámat és egy levakarhatatlan mosollyal az arcomon nyitottam ajtót. Damon üdvözlésképpen megcsókolt.
- Szia. – mondtam elhaló hangon.
- Tessék, ezt neked hoztam. – háta mögül előhúzott egy csokor rózsát és egy doboz bonbont.
- Oh, nem kellett volna. Köszönöm. – feleltem elpirulva. A csokit letettem az előszobában lévő kisasztalra, a virágot pedig gyorsan vízbe tettem.
- Nem ez lesz az utolsó ajándékom. – szólt kaján vigyorral és beültünk a kocsiba. A lakástól pár utcányira volt a Grill. Beültünk az egyik sarokba egy asztalhoz és a férfi rendelt magunknak whiskeyt.
- Remélem, bírod az erőset.
- Oh, nem kellett volna. Köszönöm. – feleltem elpirulva. A csokit letettem az előszobában lévő kisasztalra, a virágot pedig gyorsan vízbe tettem.
- Nem ez lesz az utolsó ajándékom. – szólt kaján vigyorral és beültünk a kocsiba. A lakástól pár utcányira volt a Grill. Beültünk az egyik sarokba egy asztalhoz és a férfi rendelt magunknak whiskeyt.
- Remélem, bírod az erőset.
- Kibírom, max majd keresek egy önkéntest, aki megissza helyettem. – mondtam, majd erőteljesen bámultam Damont.
- Majd beállok a sorba én is. – felelte kaján vigyorral.
- Nem bánom.
- Kérsz helyette koktélt?
- Megiszom! – szóltam bátran, de semelyikünk nem gondolta komolyan a szavamat.
- Arra kíváncsi leszek. – abban a pillanatban hozták a két pohár whiskeyt. Damon érdeklődést mutatva nézett, mikor belekortyoltam az italba. Fuldokló köhögésbe kezdtem az első korty után.
- Hm, nem is rossz. – próbáltam fintorgás nélkül mondani, de nem sikerült. A whiskey kegyetlen erős volt. Félretoltam a poharamat Damoné mellé, aki abba se bírta hagyni a nevetést. – Ez nem vicces. – szóltam rá még mindig köhögve.
- De, az! – vágta rá már kissé lenyugodva.
- Inkább kérek Mojitot.
- Megiszom! – szóltam bátran, de semelyikünk nem gondolta komolyan a szavamat.
- Arra kíváncsi leszek. – abban a pillanatban hozták a két pohár whiskeyt. Damon érdeklődést mutatva nézett, mikor belekortyoltam az italba. Fuldokló köhögésbe kezdtem az első korty után.
- Hm, nem is rossz. – próbáltam fintorgás nélkül mondani, de nem sikerült. A whiskey kegyetlen erős volt. Félretoltam a poharamat Damoné mellé, aki abba se bírta hagyni a nevetést. – Ez nem vicces. – szóltam rá még mindig köhögve.
- De, az! – vágta rá már kissé lenyugodva.
- Inkább kérek Mojitot.
- Remek választás. – szólt a pincérnek, aki pár percen belül hozta is a koktélomat.
- Már is jobb. – mondtam szürcsölve az italomat. – Ühm, jut eszembe.. Mi is volt a B terved?
- Már is jobb. – mondtam szürcsölve az italomat. – Ühm, jut eszembe.. Mi is volt a B terved?
- Hallottad? – kérdezte meglepetten.
- Igen, de Klaus és Rebekah éppen a családegyesítésről beszélgettek, szóval ők semmit nem hallottak belőle.
- Nos, hát, nem most akartam erről beszélni, de legyen! – kisebb szünetet tartott, majd folytatta. – Elvittem egy másik nyakláncot, amin egy varázslat volt, és ha Klaus kezébe került volna, akkor lebénította volna, így is meg tudtuk volna ölni. – ismét abbahagyta a mondanivalóját és mindent értve bólogattam. A zsebébe nyúlt és előhúzott egy kis ajándékdobozt, amit elém csúsztatott az asztalon. – Ez az ékszer édesanyámé volt, ezért is fontos számomra. Szeretném neked adni, mert te is fontos vagy nekem.
Egy kis időre szóhoz se jutottam a meglepettségtől. Óvatosan felemeltem a dobozt és kinyitottam. A nyaklánc gyönyörű volt.
- Köszönöm, ez nagyon szép! – kissé meghatódtam. Sosem kaptam senkitől olyan ajándékot, aminek ennyire örültem volna.
- Mondtam, hogy nem a csoki és a virág lesz az utolsó ajándékom. – mondta kajánul.
- Köszönöm, ez nagyon szép! – kissé meghatódtam. Sosem kaptam senkitől olyan ajándékot, aminek ennyire örültem volna.
- Mondtam, hogy nem a csoki és a virág lesz az utolsó ajándékom. – mondta kajánul.
Ezek után már a felhőtlen szórakozás jellemezte az estét. Még megittunk egy-egy pohárral a saját italunkból és közben elfoglaltuk a darts táblát. Damon minden erejével azon volt, hogy megtanítson dartsozni. Ügyetlenségem miatt mindig vagy a falba dobtam a dartot, vagy a legkülső sávra. Mögém állt, majd a kezét a kezemre rakta és próbált ezzel segíteni. Mindhiába! A férfi mikor látta, hogy reménytelen a helyzet, akkor átmentünk a biliárdasztalhoz. Ott sem voltam valami eredményes. Még a fehér golyót se tudtam normálisan ellökni.. Damon segítsége ellenére sem sikerült. Mikor már a huszadik próbálkozásom is kudarcba fulladt, akkor mellém állt, teste teljesen hozzám simult és két kezével irányítva a mozdulataimat sikeresen begurítottuk a piros golyót a lyukba. Az igazat megvallva elég nehéz volt így koncentrálni. Már szinte tapintani lehetett a szexuális feszültséget.
- Ezért jutalmat érdemlek! – kiáltott fel a férfi önelégülten.
- És mit szeretne Mr. Salvatore?
- Nem is tudom. – két lépéssel közelebb lépett és csücsörítve nézett rám. Ellenállva a kísértésnek csak egy puszit adtam a szájára. – Csak ennyi? – kérdezte hitetlenül. Oda sem figyelve rá próbáltam egy újabb golyót begurítani. Sikerült, kezdők szerencséje. – Hálátlan vagy…
- Oh, igen? – megszüntettem a köztünk lévő két méter távolságot és ajkait bámulva folytattam. – Hálám jeléül velem tölthetnéd az éjszakát.
- Csábító ajánlat. – megjátszva elgondolkodott. – De ezt ki kell érdemelni. – feladva a kis „játékot” megcsókoltam. A szenvedély túlfűtöttségtől a hőmérséklet az egekbe ugrott. – Hm, mehetünk.
Helyeselve bólogattam és zavartan kaptam fel a táskámat. Pár perc múlva már úton voltunk a házam felé. Damon az eddigieknél is gyorsabban hajtott, amit megértettem. Feleannyi idő alatt ott voltunk. Kikászálódtam a kocsiból és a lakáskulcsot kezdtem keresni. Mikor már az ajtó előtt ácsorogva bíbelődtem a zárral Damon apró csókokkal ostromolt.
- Így biztos nem fog sikerülni. – szóltam rá nevetve és ellöktem magamtól. Csodák csodájára sikerült kinyitni az ajtót. Beléptünk a házba és már könnyedén be tudtam zárni. Ledobtam a táskát és már a férfi a lépcső melletti falhoz szorítva csókolt és próbált megszabadítani a felsőmtől. Lábamat a dereka köré kulcsoltam össze. Egy laza mozdulattal én is levettem róla a pólót és ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy kezemmel bejárjam a felsőteste minden pontját.
- Menjünk fel! – súgtam Damon fülébe zilálva. Nem kellett neki kétszer mondanom. Felvitt az emeletre és egyből leterített az ágyra. Ez az együttlét nem a bizonyításról szólt, hanem az érzelmekről…
- Így biztos nem fog sikerülni. – szóltam rá nevetve és ellöktem magamtól. Csodák csodájára sikerült kinyitni az ajtót. Beléptünk a házba és már könnyedén be tudtam zárni. Ledobtam a táskát és már a férfi a lépcső melletti falhoz szorítva csókolt és próbált megszabadítani a felsőmtől. Lábamat a dereka köré kulcsoltam össze. Egy laza mozdulattal én is levettem róla a pólót és ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy kezemmel bejárjam a felsőteste minden pontját.
- Menjünk fel! – súgtam Damon fülébe zilálva. Nem kellett neki kétszer mondanom. Felvitt az emeletre és egyből leterített az ágyra. Ez az együttlét nem a bizonyításról szólt, hanem az érzelmekről…
**
Órák múlva még légszomjjal küszködve feküdtünk egymás mellett. A kezemet az övével összekulcsolva bámultuk a plafont, míg a légzésünk nem rendszereződött.
- Remélem most nincs semmi váratlan bejelentésed. – mondta Damon felnevetve.
- Nem, most nincs. – feleltem halványan elmosolyodva.
- Örömmel hallom. – felsóhajtott és a hajammal kezdett játszani. - Csak ígérd meg, hogy együtt leszünk. –felnéztem az azúrkék szemébe, amiből egyértelműen ki lehetett olvasni a boldogságot.
- Örökre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése