Sziasztok.:) valahol olvastam, hogy a 14. részben Stelena csók várható. első reakcióm: wtf?o.O aztán rájöttem, hogy jó lesz majd látni, ahogy Elena hajt majd Damon után.:D nos, ezt meg is írtam. itt is van az első része. jószórakozást!:D
Fight with yourself.
part 1.
part 1.
Elena az üres Salvatore-házban ücsörgött a kandalló előtt elmélázva az életéről. Szerette, ha egyedül volt itt, sok emlék tört ilyenkor felszínre benne. Például a Stefannal eltöltött egy év; a Damonnel folytatott beszélgetések, és ezekkel együtt sokszor megmagyarázhatatlan érzelmek.
- Mit csinálsz itt? – Stefan hangja kizökkentette a gondolatmenetből és összerezzenve nézett a másikra.
- Gondolkodom.
- Itt? – kérdezte hitetlenül és tekintetével körbejárta a nappalit, mintha keresné, hogy mi olyan különleges ebben a helyben. A lány válaszul némán bólogatott. – És min gondolkodsz?
- Mindenen.
- Oh, értem. Damonnel hogy alakul a kapcsolatotok? – tette fel a kérdést enyhe gúnnyal a hangjában. Színlelve az érdeklődést ült le a lány mellé.
- Sehogy, az a csók nem jelentett semmit. – ennél nagyobbat nem is hazudhatott volna. Azzal a csókkal sok minden megváltozott. Ha tudná, mennyi minden. Ezzel, mintha elindítottak volna egy lavinát, aminek esze ágában sincs megállni, még el nem ér egy bizonyos pontot.
- Hát persze. Gyorsan váltottál. – ez a megjegyzés elég fájdalmasan érte Elenát. Fogalma sincs, hogy mennyi szenvedésen ment keresztül, míg elért idáig.
- Mert annyira tudod, hogy mi is van igazából, igaz? – mondta szemrehányóan. – Azzal, hogy elmentél nem csak az emberek változtak, hanem minden más is.
- Ezzel arra célzol, hogy most már Damon a befutó? Félre ne értsd, engem nem érdekel…
- Persze, nem érdekel. Akkor hanyagolhatnánk a témát. – még saját magával sem tisztázta a történteket, nem hogy még pont Stefannal beszélje meg azokat. Ekkor a férfi viselkedése furcsa lett. Tekintetében bosszúvágy csillogott, amiből semmit nem vett észre Elena, csak értetlenül nézte a másikat. Tudni akarta, hogy mi fog történni, még akkor is, ha nem fog tetszeni neki. – Azt hiszem, én most megyek. – felkelt a kanapéról és táskájával a kezében elindult az ajtó felé.
- Hova sietsz?
- Bonnie-val találkozom. – hazudta szemrebbenés nélkül. Nem akart Stefannal egyedül lenni, többé már nem.
- Menj csak. – kikísérte az ajtóig, majd így szólt. – De ezt az érzést sose felejtsd el. – közelebb hajolt Elenához és megcsókolta. A lány értetlenül állt a helyzet előtt, s mikor tudatosult benne, hogy mit tesz, próbálta ellökni magától Stefant, aki úgy állt előtte, mint egy elmozdíthatatlan kőszikla. Már püfölte a másik mellkasát, mikor a lehető legrosszabb dolog történt. Damon lépett be a házba, Stefan kihátrált a csókból és elengedte a lányt.
- Szóval így állunk. – mondta meglepetten Damon, aki már forrt a dühtől és legszívesebben ott helyben kitépné az öccse szívét.
- Stefan, ez mégis mire volt jó? – kérdezte értetlenül Elena.
- Tulajdonképpen semmire, de jól esett. – az idősebbik Salvatore már készült behúzni egyet testvérének, de a lány útját állta.
- Hé, ezzel nem oldasz meg semmit. – megfogta a másik karját és mélyen a szemébe nézett.
- Így legalább kvittek lennénk.
- Akkor én most magatokra hagylak titeket. – mondta önelégült mosollyal. Kisétált a házból és a levegő szinte megfagyott kettejük között. Damon kiszakította a karját a gyenge kezek szorításából.
- Megmagyaráznád, hogy mi volt ez?
- Csak megcsókolt.
- Te meg hagytad.
- Én nem akartam, nem engedett el.
- Ezzel mi célja lett volna?
- Pont ez, hogy veszekedjünk.
- Hát akkor sikerült neki. – azzal a bárpulthoz ment és egy whiskeys üveggel a lépcső felé vette az irányt.
- Damon, beszéljük meg!
- Ezen nincs mit megbeszélni. Menj haza, Elena. – hátat fordítva a lánynak sétált fel a lépcsőn, meg se várta a választ. Tudhatta volna, hogy Stefan egymás ellen akarja majd őket ugrasztani. Elena elhagyta a házat és semmi másra nem vágyott, csak arra, hogy kibeszélje magából az egészet. Mikor hazaért felhívta Bonniet.
- Szia Bonnie, át tudsz jönni?
- Persze, negyed óra és ott vagyok. – mindketten letették a telefont. A lány sosem akarta, hogy Damonnel összevesszenek. Utálta ezt az érzést. Ilyenkor az a megszokott biztonságérzet megbomlott benne.
A csöngő hangjára kiballagott és kinyitotta az ajtót.
- Szia! – köszönt a boszi és megölelte barátnőjét. – Mi történt? Mesélj. – bementek a nappaliba, majd helyet foglaltak a kanepén.
- Stefan megcsókolt és Damon épp akkor jött.
- Damon mit szólt?
- Próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem akartam, de meg se akarta hallani, amit mondok.
- Ezért probléma, ha mindkettő iránt érzelmi szál fűz. – Elenának már nem volt energiája ezzel vitatkozni. Mindkettőjüket szerette, ez mára kétségtelen. Ekkor megcsörrent a lány telefonja.
- Hé, Caroline. Mondjad.
- Mi történt Damonnel? – kérdezte hitetlenül.
- Mit csinált? – mondta egy nagy sóhaj kiséretében.
- Még semmit, de ráhajtott az egyik felszolgálólányra. Műszak után „találkát” beszéltek meg. Gondoltam jobb, ha tudsz róla.
- Köszönöm, hogy szóltál.
- Mit akarsz tenni?
- Még nem tudom.
- Szólj, ha segíthetek.
- Mindenképpen.
Még csak ez hiányzott. Részegség, düh, csalódottság; sosem jó kombináció. És a végén ugyanaz lesz… meg fogja bánni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése