oneshot.:)

Üdvözlök mindenkit! (ismét.:) itt is van a oneshot, amit ígértem.:D remélem mindenkinek elnyeri a tetszését.:)

Cím: Remorse

Rész: 03x10. The New Deal.

Párosítás: Damon/Elena.

Aki nem látta a 10. részt annak spoileres!

Remorse

- Köszönöm! – mondta Elena őszintén. Fogalma sem volt, hogy ennek a Klaus őrületnek mikor lesz vége, de már felőle igazán befejeződhetne. „Normális” életet akart élni, még akkor is, ha vámpírok és boszorkányok veszik körül. Veszély nélkül, hogy ne kelljen neki senkit se féltenie. Jeremyt szíve szerint el se küldte volna a városból, de az eszére kellett hallgatnia. Nem hagyhatta, hogy az öccsének baja essen.

- Nincs mit. – felelte egyszerűen Damon, miközben a mogyoróbarna szemeket fürkészte. Sosem akarta, hogy az ő megjelenésükkel ennyi gondot okozzanak a lánynak. De valószínű, hogy ha nem bukkannak fel az életében, akkor már rég nem élne. Senki nem tudta volna őt megvédeni.

- Nem csak ezért. Mindenért! Nem tudom, mi lenne velem, ha te nem lennél. – bökte ki elszorult hangon. Csak nézték egymást és egyikük sem szólalt meg.
- Tudod, Elena, néhány pillanatra azt hittem, hogy nem kell majd bűntudatot éreznem, de aztán rájöttem, hogy mekkora idióta vagyok. – utálni azt, hogy nem teheted azt, amit akarsz, de ezzel „jó embernek” mutatod magad és elnyered egy személy bizalmát és tiszteletét… talán soha nem elégíti majd ki.
- Miről beszélsz, miért érzel bűntudatot? – kérdezte Elena meglepetten. A férfi közelebb ment a másikhoz és úgy válaszolt.

- Azért, amit akarok. – mondta szomorúsággal a hangjában. A lány most már megértette.
- Damon…

- Nem, nem kell mondanod semmit. Értem én, az öcsém barátnője, satöbbi. – félbeszakította a lányt, akinek kisebb lelkifurdalása lett azért, mert miatta szomorú. Egész teste ellentmondásért üvöltött, de Elena még sem volt képes tenni semmit. Damon elindult lefelé a lépcsőn. A lány belezuhanva saját gondolataiba állt és bámulta a padlót. Ismételgette magában az imént elhangzottakat. Már szinte kétségbeesetten akart a másik után rohanni, hogy nem kell bűntudatot éreznie, de egy lépést sem tudott tenni. Teljesen leblokkolt.

- Nem. Tudod mit? – mondta felszabadultabban Damon. – Ha valami miatt bűntudatot fogok érezni, akkor emiatt legyen. – azzal megtette azt, amit már egy éve meg akart tenni. Megcsókolta Elenát. Két kezével körbefogta a másik nyakát, aki szinte beleremegett a csókba. A lány mindkét kezével megfogta a férfi karját és ellenállást nem tanúsítva csókolt vissza. Damon hátrahúzta a fejét, de a szemeit nem vette le a másikról.

- Ha már így alakult, együtt legyen bűntudatunk! – suttogta a lány. Ez a reakció nagyon meglepte a férfit. Elena újra megcsókolta Damont.

- Biztos ezt akarod? – kérdezte férfi kételkedve, mikor kihátrált a csókból.

- Elegem van abból, hogy mindig az eszemre hallgatok. – felelte erőteljesen Elena. Elgondolkodva így folytatta tovább. – Néhány esetben az a helyes, de ez semmiféleképpen nem tartozik azokhoz.

- Képtelen vagyok elhinni.

- Akkor kérdezd meg holnap. – mondta nemes egyszerűséggel a lány.

- Többet már nem tudok várni, nem megy! – szólt keserűen Damon. 145 év üresség és 1 év vágyakozás után ő már nem tudott várni. De talán kénytelen lesz rá, ha tényleg el akarja érni a várakozásának gyümölcsét: Elenát, akit mindenkinél jobban szeretett. – Jó éjt. – mondta végül és most már tényleg elment. Talán ezután nem az győz, aki kimondja az érzéseit, hanem aki némán tűr és ha kell csendben megőrül.