röpshot és egy rövidke oneshot.:D

Sziasztook.:) nos, a tegnapi este elég sűrű volt.:D megnéztem a 11. részt. hááát. jóvolt. csak azért a Delena jelenet lehetett volna több is puszta 'nem csókolhatsz meg megint' mondatnál. de a 12. rész is ígéretesnek tűnik a videókból és képekből ítélve.:D és írtam egy röpshotot meg egy igen rövid oneshotot.:D és csak fél 11ig voltam fent.:') időrendbe rakom fel az írásokat. kezdve a oneshottal.
Tegnap este olvasgattam a blogokat és Sleepy írta, hogy hiányolja a naplóbejegyzéseket. megvallom őszintén, én is.:) ezért is írtam ezt meg.:D Sleepy, ezt az írást neked ajánlom.:D

Rész: 03x10. The New Deal.

Cím: Kedves Naplóm!

Elena kisebb extázisba esve ült a franciaágyon, nagy párnák közt és csillogó tekintettel bámulta a naplóját, amibe már nem írt Stefan „elvesztése” óta. Ne mintha nem lenne miről… Belekezdett az írásba:

                                                           Kedves Naplóm!

Talán volt pát pillanat, mikor minden porcikámmal azért küzdöttem, hogy kizárjam az életemből a vámpírokat. Legszívesebben most is ezt tenném. Ne kelljen elküldenem Jeremyt Denverbe; hogy ne kelljen rettegnem és féltenem a szeretteimet.

Ma olyan dolog történt, amiért nem bántam, hogy vámpírok is élnek körülöttem. Egy személy, aki…

Itt megakadt. Tartózkodó volt a saját gondolataival szemben. A fejében, ahogy százszor kimondta, jól hangzott. De leírni vagy kimondani volt neki a legnehezebb. Már körülbelül egy órája ment el az a bizonyos személy, de még mindig az elékezés mámorában élt. Attól függetlenül, hogy azt vallotta, hogy ezt még nem szabad és nem helyes. Tagadhatatlanul élvezte.

… mindig is törődött velem, megvédett mindentől, és aki tiszta szívéből szeret, ma este megcsókolt. Ragaszkodom ahhoz a gondolkodásmódhoz, miszerint ez nem volt helyes, de legbelül vágytam rá. Igen, itt van az a bizonyos „de” szó, ami tönkre tud tenni mindent; vagy éppen mindent helyre tud hozni.

Damon már rég elment, de minden gondolatomat lefoglalja. Meddig tudok majd nemet mondani magamnak?  Meddig tudok eltekinteni a kétértelmű mosolyok, pillantások, érintések és a néha zavarba ejtő közelség felett? Talán egyszer beadom a derekamat és mindent félretéve, meggondolatlanul cselekszem, ahogy akarok… De ez nem most lesz. De mégis mikor? Miután tényleg elhiszem Stefannak, hogy nem érdeklem őt? Vagy miután adok mások véleményére és továbblépek?

Túl sok a megválaszolatlan kérdés, de egy biztos. Túl akarok lenni ezen és gondtalan életet akarok élni azokkal, akiket szeretek. Klaus nélkül, hibridek nélkül és gonosz vámpírok nélkül. Talán majd egyszer elmondhatom, hogy mindent úgy teszek, ahogy érzem. Nem pedig úgy, ahogy helyesnek tartom.

Abbahagyta az írást és gondosan letette az éjjeliszekrényére a naplót, majd az enyhe lámpafénybe bebújt a takaró alá. Nem akart aludni. Gyötörte az, hogyha elalszik, ott lesz benne a „mi lett volna, ha..” érzés és továbbképzeli a történteket. Gondolatait még el sem tudta terelni, állandóan a csók járt a fejében. Félálomban lekapcsolta a lámpát és elaludt. 

Vége!

És végül a röpshot.:) a 11. rész elején nagyon megragadt bennem, a zuhanyozó Damon kisfiús mosolya, ezért is kedvem támadt írni róla pár sort.:D 

Rész: 03x11. Our Town.

Röpshot.

Damon levakarhatatlan mosollyal állt a zuhany alatt. Úgy érezte magát, mint egy gyerek, aki megkapta azt a játékot, amiért annyit könyörgött. Sőt, inkább úgy, mint egy kisfiú, aki meg merte fogni annak a lánynak a kezét, aki tetszett neki. Büszke volt magára, hogy félretéve a következményeket cselekedett. Pajkos vigyorral élte át újra és újra azt a pár pillanatot.

Talán már félórája állhatott a meleg vízsugár alatt elmélázva az előző estén. Reménykedett, hogy egyszer ennek is lesz folytatása… talán ennyivel kedvez neki a sors, hogy megadja neki azt az ajándékot, amire mindennél jobban vágyott. Elenát.

ennyi lenne, remélem tetszettek.:)